Éppenséggel ha akarja, semmi nem akadályozza meg a Google-t, hogy kézzel megemelje adott site-ok relevanciáját.

Láttam én már olyan siteot, amire ment a link building ezerrel – csak épp a robots.txt-ben ki volt tiltva a Google. Az volt az érdekes, hogy top30-ig eljutott a link building miatt egy nagy csomó kulcsszóra – csak épp nem volt descriptionje a találatnak, a title-t meg a rámutató linkekből rakta össze magának valahogyan.

Azaz, ha a CNN.com kitiltaná a Google-t a találati oldalról, a “cnn” vagy “cnn.com” keresésre továbbra is ők lennének az elsők – a userek továbbra is megkapnák a navigációs keresésükre a legrelevánsabb találatot.

A “Barack Obama” keresésre legfeljebb nem jönnének elő, de ez sem biztos: ha egy CNN-es, Obamás cikk elég sok helyről van linkelve, akkor pusztán a rámutató linkek miatt lehet, becsúszna így is a top50-be – description nélkül. Persze, egy top30-top50 találat nem sokat ér, de akkor is: meg tudnak jelenni akkor is a siteok, ha a botot kitiltották.

A robots.txt, vagy a noindex arra jó ugyanis, hogy NE járja be és dolgozza fel a Googlebot az oldalad. Azt viszont nem akadályozza meg, hogy linkeljenek rá, és a sitera mutató linkekből ne akarjon a Google valamiféle találatot összerakni. Pocsék helyre fogja rangsorolni indexelés nélkül, de még így is tudja rangsorolni.

A bejegyzésemben – bocs, ha nem volt egyértelmű -, de kimondottan online top10-ről beszélek. A papíralapú, vagy tévés, rádiós médiumok a Google szempontjából irrelevánsak, hiszen egyelőre tévécsatornát nem indexelnek a keresőrobotok, ahogy újságot se. [Tekintsünk el egy picit a Google könyvszkennelős dolgaitól, illetve a videókon belüli keresések problematikájától.]

Mivel alapvetően ez a blog a keresőmarketinggel foglalkozik, ezért értelemszerűen keresős szemüvegen át írok a felmerülő témákról.

A bejegyzésem apropóját az adja, hogy egyesek kijelentik, a Google-t meg lehet szivatni azzal, ha a topX (felőlem az X lehet akár 100 is) honlap nem engedi indexeltetni magát.

Szerintem egy ilyen lépés egyáltalán nem hatná meg a Google-t, akkor, amikor egyetlen mammutra jut 1001 kisebb site, amelyik hasonló minőségben tud tartalmat előállítani, és bizony rendesen megharcol a Google kegyeiért.

A felhasználónak halál mindegy, hogy a Googleben a Star Warsra keresve az Index vagy az SFportal jön elő a top10-ben. Egészen addig persze, amíg az adott találat a lehető legnagyobb mértékben kielégíti a keresése tárgyát. Annyi a különbség, hogy nekem sokkal könnyebb lenne a dolgom, ha az Index eltűntetné magát a találati listákból… ez pedig a csillagok jelen állása szerint nem fog megtörténni egy jó darabig, tehát a továbbiakban is meg kell küzdenem az Index-el a Star Wars kulcsszóért.

Tetszik, nem tetszik, a Google saját maga is egy jókora mammuttá hízott pár év alatt, olyanná, akit nem, vagy csak nagyon nehezen lehet megkerülni, ha internetes üzletről vagy tartalomról van szó.

A Googlebot kitiltása egy online portfólióból a tökéletes öngyilkosság – szerintem.

Erről szólt a post. Nem az offline média válságáról – arról komplett blogot lehetne írni, nem egy darab bejegyzést.

Ismered a mondást, hogy a szék határozza meg a tudatot?

Azok az emberek, akik egész életükben csak online székben ültek, azok 10-15 éve jósolgatják folyamatosan, hogy a hagyományos média holnapután meg fog dögleni. Sőt, már most élőhalott. És emiatt lekezelő stílusban írnak róla. Mintha a tévében, rádióban újságnál csakis totál hülyék dolgoznának, akik nem látják, nem értik a körülöttük változó világot. Ha egy pillanatra belegondolsz, hogy milyen lehet ez a blogger stílus egy hagyományos médiavállalat székéből nézve, hát bizony arrogáns, nagyképű, erőszakos és tudálékos.

Hiszen a helyzet az, hogy ezek az élőhalott, zombi offline médiacégek jelenleg sokszorosát keresik annak, amit egy online médiacég. Például Magyarország legnagyobb napilap kiadója néhány havonta zsebel be annyi pénzt bevételként, mint az [origo] egész évben. És az offline cég ebből profitot csinál, az [origo] meg 800 milliós veszteséget. Mégis az offline cégnek kell lenyelnie az évtizedes online basztatást, hogy ő mennyire egy béna, kivénhedt dinoszaurusz.

Hiába van az, hogy minden elvesztett print olvasó után legalább 5-7 online olvasót kéne szerezni, hogy a kiadó a pénzénél maradjon, és elő tudja állítani ugyanazt a tartalmat – ez nem számít. Továbbra is az offline kiadó a lúzer, ha nem tudja megoldani ezt az aprócska kis problémát.

És hiába van az, hogy Magyarország 50%-a még sosem látott internetet, le van hülyézve az az offline kiadó, aki nem szünteti be azonnal az offline tevékenységét, és költözik át azonnal a netre, az összes tartalmával együtt, teljesen ingyenesen.

És eközben tudunk olyan sikeres online site-ot, amelyik a cikkei több mint 50%-át így kezdi: “Ez meg ez történt – írja az X.Y. napilap”. És ezzel párhuzamosan persze rendszeresen szidja az egész offlájniát, hogy azok mekkora egy balfékek.

Hát nagyjából ebben az összetett helyzetben vergődnek az offline médiacégek. Az ő székükből, az ő szemüvegükön keresztül így néz ki a világ.

Lehet, hogy az ebben a kényszeredetten megoldást kereső helyzetben nagyképűen és arrogánsan hangzik a szájukból, hogy “pénzt ide a tartalomért”. De a fentiekben leírt online viselkedés offline szemmel épp ennyire arrogáns.

Szerinted hány online site döglene meg azonnal, ha egy varázsütésre eltűnne a Föld nevű bolygóról az összes hagyományos média? Ha nem lehetne honnan hírt átvenni, vagy nem lehetne mire reflektálni, kommentelni, véleményt kifejteni? (Pl. mennyivel csökkenne az SFportal híreinek száma, ha becsukna a SyFy?)

Az erre a kérdésre adott válaszból a legkönnyebb kideríteni, hogy valaki az online vagy offline oldalon áll.

Az online fanatikusok szerint semmi baj nem történne, minden zökkenőmentesen menne tovább, és a bloggerek csodálatosan átvennék a média helyét, és csupa eredeti tartalmat előállítva, személyesen, közvetlenül, szakszerűen tudósítanának a háborúkról, az Oscar-díj átadásról, a parlamenti döntésekről, és a bécsi állatkertben született kis pandáról. A hagyományos média szerint pedig ez nevetséges és teljes képtelenség.

Amíg ez a két társaság a két végletben gondolkodik, addig sohasem fogják megérteni egymást, és mindenki a másikat tartja majd arrogánsnak és hülyének…