HTC Desire – első benyomások egy Android telefonról

2 éve használok PDA-t, eleddig a Windows Mobile 6.1-hez volt szerencsém. (Nem annyira rossz amúgy az MS mobilos cucca sem amúgy, főleg nem, ha a HTC tesz rá felületet.)

Nincs fél napja azonban, hogy – közvetlenül az Iphone vs. Android konferencia után, amit még WinMos felhasználóként ültem végig 🙂 – megérkezett a HTC Desire. Alapos tesztre még nem volt időm, de az első benyomások alapvetően pozitívak.

A HTC Desire – a korábbi HTC telefonjaimhoz képest – meglepően pici dobozban érkezik, nemhogy 15, de szvsz 2 milla sem fér el benne (a teszthez szponzorok jelentkezését várom, állami szektor előnyben). A második negatívum a hátlappal kapcsolatos, mondjuk nekem olyan telefonom még nem volt, ahol kényelmesen tudták volna megoldani a hátlap levételét. A harmadik – nem is annyira negatívum, csak tény -, hogy a Desire nem tud magyarul, ami engem annyira nem zavar, de ez biztos jelentős korlátja lesz a nagyobb hazai elterjedésnek, ha nem változtatnak rajta. Viszont legalább az ékezetes betűket tudja, az “árvíztűrő tükörfúrógép” teszten simán átment a telefon – igaz, ezt egy picit lassan tudtam bepötyögni elsőre, de hát szokni kell még a billentyűzetet. Ami egyébként jól meg van oldva.

Ami nagyon pozitív volt – bár valahol el is vártam -, hogy végre nem kellett a contact listáimmal szenvednem. Korábbi telefonokon mindig szívás volt, a WinMo-sok esetében már annyira nem, hiszen az Outlook szinkronizálás megoldotta a dolgot. Bekapcsoltam a telefont, az Android első kérdései pedig a Gmail / Facebook / Twitter / Flickr azonosítóim és jelszavaim voltak. Utóbbival nem rendelkezem, az első három megadását követően viszont néhány szempillantás alatt leszinkronizálta a listámat. Mitöbb, intelligensen össze is kombinálja az adatokat – akit egyértelműen azonosítani tud, hogy több rendszerben is a contactom, azt egy névjegy alá rendezi. Így a telefonszám az lehet, hogy a Gmailből jön, de a személyhez tartozó avatar már a Facebookból.

A HTC Desire egy nagyon kényelmesen kezelhető cucc egyébként – nem tudom, hogy ez az Android keretrendszer vagy a HTC érdeme-e elsősorban. Mindenesetre a gyártó Sense felülete már a WinMo-s is egy áldás volt.

Egyelőre még nem volt időm alaposabban elmélyedni az Android rejtelmeiben, de elsőre nagyon kézreálló a kezelése, és abszolút jó élményt nyújt a telefon. Hogy az életben mennyire lesz jól használható, előjönnek-e rejtett vagy bosszantó hibák, az persze gyorsan ki fog derülni. Viszont elsőre nagyon örülök, hogy beszereztem a Desiret. Folytatása következik.

  1. fraki szerint:

    iPhone-ról hallottál-e már? 😀

  2. Miyazaki Jun szerint:

    @fraki: mitöbb, ki is próbáltam már egy párszor. Tényleg szép, meg jó, meg használható, de nem, Apple cuccot köszi, nem kérek. Az a zárt mentalitás, amivel ezt az egészet kezelik, az meg még inkább riasztó.

    Sokkal szimpatikusabb, hogy a Google kiad egy telefonos oprendszert, és utána a különböző gyártók mellérakják a saját hardverüket + a szoftveres módosításaikat… ebből aztán létrejöhet egy eredeti elképzeléseknél jobb cucc is akár. Ahogy pl. a HTC Desire esetében nagyot dob a HTC-s felülettervezés, ami már a winmo-s telefonokon is nagyot ütött.

  3. Vito szerint:

    Igazából csak a felület a különbség a Nexus és a Desire között, ugye? Miért jobb az a Sense felület? Mindenki annyira dicséri, de miért?

  4. Miyazaki Jun szerint:

    @Vito:

    Egy-két technikai apróság még van, de igen, lényegileg ugyanaz a telefon. A Sense felületről majd írok bővebben, de a lényeg, hogy a HTC a Sense-el meg tudta oldani azt, hogy a WinMo is faszán kezelhető volt, nagyot lépve az Iphone-os kezelhetőség irányába.

  5. vito szerint:

    Tök jó lenne, ha tényleg írnál bővebben is róla, miért olyan jó, miért jobb, mint a Nexus One felülete / milyen az Iphone-éhoz képest. Komolyan érdekelne 🙂

line
footer
Powered by WordPress | Designed by Elegant Themes