Ez a kezdeményezés láthatólag “fertőzővé” vált; gombamód elkezdtek szaporodni a hasonló események, más-más témákra fókuszálva. @kelt kollegával például három éve sci-fi meetup szervezésébe fogtunk: a felépítése a havi összeröffenéseknek hasonló, csak a téma más. Picivel, mert azért az új technológiák és a sci-fi között nincs is akkora távolság.

Szerda estétől, remélem közérdeklődésre számot tartva, és remélhetőleg szintén havi rendszerességgel lesz Traffic Meetup is, ahol mindenről szó lesz, ami forgalom: optimalizálás, webanalitika, és ami ehhez hozzátartozik. Őszintén remélem, hogy szervezőknek lesz kitartásuk és kapacitásuk arra, hogy hónapról-hónapra megszervezzék ezt a dolgot, én drukkolok nekik.

Az egyik előadó @kisvirág lesz, aki egy SEO-sok számára fontos Analytics filtert fog bemutatni – már akkor fontos, ha valaki minden, Google által “eltitkolt” organikus kulcsszót látni szeretne a forgalomforrások között. @Vadász Illés pedig az AdWords kapcsán szólít fel minket arra, hogy felejtsünk el mindent, amit idáig tudtunk, mert óriási paradigmaváltások vannak ezen a téren is. Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy kettejük mellett én leszek a harmadik előadó – én pedig a közösségi média és a kereső optimalizálás egymásra gyakorolt hatásáról fogok pár gondolatot előadni.

Gyertek, jó lesz! [Már ha maradt még egyáltalán hely.]

Traffic Meetup – szerda esti találka nem csak keresősöknek is a post from: Miyazaki Jun

No related posts.

A régi szinkronokról mindig legendaszerűen beszélnek. Szerinted ez nosztalgia, vagy tényleg jobbak voltak, mint a maiak?

Akkor nagyon nagy nevek, a szakma krémje szinkronizált. Ma egyre kevesebb a pénz, nem fizetik meg a profikat, ráadásul minden sokkal gyorsabb lett, és ezt a tempót nem mindenki bírja. Ma egy komplett tévéfilmet 7-8 óra alatt felveszünk. A mozifilmeknél ez hosszabb folyamat, mert ott hangsávonként rögzítenek. Nekünk hiába Kern András Woody Allen hangja, ha amit kér – hozzáteszem joggal –, nem fizetik meg. Az utóbbi időben látványosan romlott a szinkron minősége, először a másod-, majd a harmadvonalat hívják, végül az utcáról beesett stúdiósokat, akiket én csak favágóknak hívok, és a tisztes iparosmunkájuk mellől hiányzik a plusz. A stúdiók egyre lejjebb mennek az árakkal, és hiába fizetnek ugyanannyit egy tekercs szinkronért, ha ma egy tekercs nem harminc-negyven másodperces, hanem ötven-hatvan. A környező országokhoz képest is alulfizetettek vagyunk, valahol eltűnik a pénz. Egy Disney-szinkron Lengyelországban tízszer magasabb keresetet jelent a szinkronszínésznek, mint itthon. Nekünk nem jár a jogdíj, pedig a közvetítésünk nélkül sok emberhez el sem jutna egy film.

Jobb, mint Sarah Jessica Parker @ Kreatív Online

Pár nappal ezelőtt jött le a Kreatívon egy interjú Spilák Klárával. A fenti részlet pár éve méltatlankodást, morgást váltott volna ki belőlem, ma már csak némi nosztalgiával vegyes apátiát. Egy időben valóban olyan magas minőségű volt a hazai szinkron, hogy elterjedhetett az a városi legenda, mely szerint a Romhányi-féle szöveg alapján újraszinkronizálták a Flintstonest.

Ma meg… hagyjuk, halottról jót vagy semmit. Vagy azért egy picit mégis – aztán meglátjuk, hogy marketinges szempontból mennyire érdekes a dolog.

Egy éve összefutottam kitűnő színészünkkel, Bicskey Lukáccsal, aki a Star Wars előzménytrilógiában szinkronizált, méghozzá szinkronszempontból elég nehéz szerepet: Jar-Jar Binksnek kölcsönözte a hangját.

Extra nehézség is volt persze, konkrétan az, hogy a szinkronizált jelenetekből egy büdös nagy nullát láthattak a színészek. A kép eleve kicsi volt, fekete-fehér, kitakart, telerakva időkódokkal – Jar-Jar Binks figurája át sem jött igazán, valami hosszúhajú emberkének nézett ki, Lukács azt hitte, hogy még hasonlítanak is egymásra. Hát nem.

A supervisor hátul a szinkronrendezőnek mondta, hogy hát igen-igen, Lukácsnak nehéz dolga van, most azért erőteljesebben meg kell dolgoznia a pénzéért, de hát azért utána el lesz ebből egy darabig.

A supervisor előtte végigjárta Európát, ahol más országok Star Wars szinkronját felügyelte. Jar-Jar olasz hangja a gázsiból vett valami újabb Citroent, a spanyol valami kisebb lakást, a német egy újabb BMW-t.

Hogy Lukács mire költötte azt a gázsit, amit ugyanezért a feladatért itthon kapott?

Befizette a következő havi villanyszámlát.

Idézet a személyes blogomból.

Lehet persze azt reagálni, hogy “mit pattognak ezek a színészek/színésznőcskék, mások is rosszul élnek, ők legalább keresnek valamit”; de a magyar szinkron jelenlegi helyzete kitűnő példa arra, hogy a gyilkos árverseny és a költségcsökkentések iránti nyomás milyen remekül ki tud nyírni egy legendás hírű iparágat is. Mára már oda jutottunk, hogy egy csomóan, akik úgy-ahogy értenek angolul, már csak a szinkron miatt is inkább letorrentezik megveszik az iTunes-on egy sorozat újabb epizódját vagy az aktuális mozislágert, és legfeljebb magyar felirattal, eredeti hanggal nézik meg.

A minőség drámai zuhanása már évekkel ezelőtt átlépett egy olyan határt, ami a “finnyásabb” nézőknek már nem okés. Lehet, hogy ettől függetlenül még pont ugyanannyi mosóporreklámot lehet eladni a Dr. House szüneteibe, de ha mondjuk házimozi felszerelést kellene eladnom, lehet, hogy inkább a torrent oldalakon hirdetnék. Nyilván persze nem a szinkron az egyetlen oka annak, hogy egy jelentős réteg elvándorolt a tévé elől, de sokak számára (így vagyok én is) az egyre aljább színvonalú szinkron is egy érv. Egy újabb szög a koporsóban.

Egyetlen esetről tudok, amikor a csendes elvándorlás helyett nézői lázadás volt a reakció – ami sikeresen kényszerített ki minőségi változást. A Star Trek: Voyager című sci-fi sorozatról volt szó, aminek az első hat évadát még a budapesti Balog Mix Stúdió  Mafilm Audio (szerk.: a kiigazításért köszönet @NocadLee-nek) szinkronizálta, remek munkát végezve, kitűnő színészekkel. A hetedik évadot költségcsökkentési megfontolásokból a nagyváradi Zone Stúdióba vitték: nem csak a komplett színészgárda cseréje volt fájó (bár ez önmagában is zavaró 100+ epizód után), hanem egy-két kivételtől eltekintve katasztrofális volt a casting is, a fordítás meg egy oltári rossz vicc. Akkor – 2002-ben – a rajongói felháborodás tetteket követett: a Viasat 3 megígérte, hogy a sorozat ismétlésére újraszinkronizálják az évadot, az eredeti gárdával.

Akkor még nem nagyon beszéltünk közösségi médiáról (bár a különböző fórumok, chatszobák, egyebek már akkor is közösségi gyűjtőpontok voltak, legfeljebb nem használtunk ilyen fennkölt kifejezést a dologra), de akkor is a közösség kényszerített ki változást.

De úgy tűnik, azóta a nézők megszokták a minőséget, legalábbis hasonló nagy felbolydulás nemvolt. (Igaz, talán azóta ekkora nagy katasztrófát nem is követtek el a stúdiók.) Állítólag ha lassan melegítik a lábos vizet, a béka nem ugrik ki belőle – vajon a magyar nézőközönség ugyanilyen béka lenne? Megszoktuk, legyintünk rá? Lehet. Ha ugyanakkora tömeg megy a moziba, vagy ül le a tévé elé esténként, akkor tulajdonképp nincs is baj?

Nem jó azonban, ha egy szakmát a legjobb szakértőik hagynak el, mint tavaly Szabó Sipos Barnabás. Gond van akkor, amikor az igényességet kizárólag külső hatás tudja kikényszeríteni – mint a Star Wars-kaliberű szuperprodukciók esetében a külföldi stúdió, aki minden országba odaküldi a saját illetékesét, hogy felügyelje a munkát.

Egy-egy új sorozat vagy mozifilm kampánya – listaáron legalábbis – nem két filléres mulatság. Ha véletlenül meghallok egy pocsék szinkront a tévében (esetleg Leiter Jakabra való fordulatot észlelek a szövegben), akkor a kampány arra jó, hogy az alternatív beszerzési csatornák felé tereljen (igen, az iTunesra gondoltam). Egyébként az, hogy sikeresen tud üzemelni egy Leiter-típusú blog, az önmagában is egy tünet.

Értem én, hogy van egy válsághelyzet (nem csak most, hanem évek óta mélyülő problémákról van szó), és hogy muszáj nadrágszíjat húzni. Válsághelyzetre az egyik ösztönösen rossz reakció a marketing büdzsé esztelen megvágása. De a termék minőségéből engedni költségcsökkentés címén az végképp öngyilkosság. Lefelé menő spirál. Látjuk ezt a magyar szinkronon – hogy hol áll meg a történet, azt nem tudom. De legyen intő példa ez más üzletágaknak.

Szinkrongyár is a post from: Miyazaki Jun

No related posts.

Csendes visszatérés… is a post from: Miyazaki Jun

No related posts.

A project amúgy kimondottan online marketinges szempontból is jár jó tapasztalatokkal, amiket egyszer meg kívánok osztani azokkal, akiket érdekel a dolog – most csak gyorstüzelő üzemmódban egy rövid, negatív tapasztalat jön.

Méghozzá az, hogy ha nem multicégként, hanem mikrovállalkozásként akarok online fizetési rendszert bevezetni, akkor úgy tűnik, hogy a PayPalon kívül nincs értelmes alternatíva. Továbbra sem.

A céges számlavezető bankomnak ment ezzel kapcsolatban ajánlatkérés – egyelőre nulla válasszal. Ment az Abaqoosnak is ajánlatkérés – egy mai telefonálást követően megkaptam az e-mailes választ, mely szerint köszönik a megkeresést, de nem óhajtanak élni az általam felajánlott lehetőséggel.

Nyilván egy niche piac apró szereplőjeként, tranzakciónként kevesebb, mint 1000 Ft-os forgalommal (már ha az átlag könyvárat és nem pedig a nagyobb könyvcsomagokat nézem) nem én vagyok a legfontosabb ügyfél. Értem én. Csakhogy az a probléma, hogy ha én nem vagyok fontos ügyfél, akkor van még rajtam kívül ezres nagyságrendben hasonló mikrovállalkozó, akik szintén nem lesznek érdekesek.

A PayPal pontosan attól lett nagy, hogy fájdalommentesen tudom használni. Nem csak én, hanem világszerte sok millió olyan online vállalkozó, akik egyenként olyan aprócskák, hogy nem érdemes velük foglalkozni. És az, hogy a bankok és a “magyar PayPal”-nak beharangozott szereplője a piacnak rejtőzik, és igyekszik nem tudomást venni azokról, akiket túl kicsiknek ítél – nos, ez megint csak a külföldi szolgáltatók felé tereli azt, aki ennek ellenére nem adja fel a terveit.

Ha így megy tovább a dolog, akkor 10 éven belül nem az lesz a sirám, hogy “kéne csinálni magyar keresőt, mert a Google mindenkit lenyom”, hanem az, hogy “kéne csinálni magyar online fizetési rendszert, mert a PayPal / Google Checkout mindenkit lenyom”. Csak addigra pontosan ugyanolyan késő lesz ez a siránkozás, mint a mostani.

A hazai online fizetésről is a post from: Miyazaki Jun

No related posts.

Disclaimer: a blog szerzője a .CommerceDay-t szervező neo munkatársa.

Rengeteg marketinges konferencia van az országban, de kevés olyan van, amelyik egyetlen, húsbavágó kérdésre fókuszál: HOGYAN csináljunk PÉNZT online. Amikor marketingről beszélünk, hajlamosak vagyunk elveszni eszközhasználati kérdésekben – legyen szó például keresés vs. display hirdetés, vagy keresés vs. közösségi média kérdésekről, csak hogy a saját kedvenceimből idézzek.

A DotCommerceDay elsősorban gyakorlati példákat fog bemutatni jövő csütörtökön. Például hogyan lehet keresőmarketinggel akár 2 Ft-ért potenciális vásárlót szerezni. Az összeg rekordalacsony, de aki aktívan foglalkozik a keresők témájával, annak nem meglepő, hogy mennyire hatékony ez az eszköz. A Vatera Vera esettanulmány viszont arra derít fényt, hogy a közösségi hálózatok 0-24 órás használatával milyen sikereket, vagy éppen párizsi randiajánlatokat lehet összeszedni.

A kereső és a social persze szexi témák, a fókuszban vannak, de egy pénzcsináló e-gépezetnek érdemes más trendekre is figyelnie. A listingről általánosságban kevesebb szó esik, pedig ez Magyarországon legalább 3,5 milliárdos üzlet. Vagy éppenséggel az USA piac egyik legnagyobb vásárlófelhajtó eszköze a kuponozás, ami itthon mostanában teszi meg egyre ölesebb lépéseit.

A program nagyon-nagyon fókuszált és bullshitmentes előadásokat ígér – azt gondolom, hogy aki online akar értékesíteni, annak mindenképpen érdemes ellátogatnia DotCommerceDay-re.

Egy nap a hatékony online értékesítésről is a post from: Miyazaki Jun

Related posts:

1. DigitalFestival 2009 – gyors megemlékezés A tegnapi nap folyamán került megrendezésre a 2009-es DigitalFestival, a...
2. Keresés ≠ Google Nemsokára publikus lesz az idei Digitális Média Tények Könyve, a...
3. Twitter szavazás prezentációkba építve Egy szerintem zseniálisan jó szolgáltatásra hívta fel a figyelmemet technográcia...

A Google Lunar X Prize nevű versenyük a polgári űrkutatást, űrhajózást hivatott elősegíteni – 30 millió dollárt kap az a magáncég, amelyik 2014. december 31-ig járművet küld a Holdra, az megtesz ott 500 métert, és jeleket küld vissza a Földre. Egyszerű célok, komoly megvalósítási nehézségekkel.

Ami miatt foglalkozom a történettel ebben a blogban (amellett, hogy komoly sci-fi rajongóként az űrkutatás is baromira érdekel), az az, hogy van egy magyar csapat is, amelyik elindul a díjhoz vezető rögös úton. A Puli Space Technologies ma fog valahol sajtótájékoztatót adni a terveikről, de az Indexen már van róla egy jobb összefoglalóaz SFportalon egy több, mint háromnegyed órás bemutatkozó videó róla, illetve is róluk. Szimpatikusak az elképzelések, laikusként persze annyit értek hozzá, mint tyúk az ábécéhez, mindenesetre támogatásra érdemes a dolog.

Nem is csak azért, mert hátha tényleg egy magyar csapat tudja megnyerni a díjat, hanem az odavezető út miatt is. A magyar kutatói réteg, egyáltalán, a magyar kutatás elég nagy trutyiban van, hogy finoman fogalmazzak, holott egyébként tényleg jó koponyák dolgoznak tudományos területen – sajnos egyre inkább külföldre menekülve. Már maga az indulás ténye is szerintem adna egy finom lökést a témának, reményt arra, hogy érdemes lehet Magyarországon tudományos kutatásokkal foglalkozni. És az sem mindegy, hogy a csapat tagjai mennyi mindent tanulhatnak ebből a projectből, mekkorát fejlődhetnek a megtett úton – ha megnyerik a díjat, az már csak hab a tortán.

A Puli előtt tornyosuló első akadály viszont csöppet sem tudományos jellegű – 50.000 dollárt kell összeszedni ahhoz, hogy egyáltalán nevezhessenek. Mint kiszámolták, ha 15000 ember ad fejenként 1000 Ft-ot, akkor le van tudva a probléma, így elindították a Kis Lépés Klubot, ahol támogatni lehet a csapatot. Valahol dolgozik bennem a puszta kíváncsiság is, hogy vajon tényleg össze lehet-e szedni ennyi pénzt ilyen célra közösségileg – drukkolok annak, hogy igen legyen a válasz.

Google Lunar X Prize – magyar nevezővel is a post from: Miyazaki Jun

Related posts:

1. A keresők megölik a tartalomgyártást? Valami ilyesmi gondolat kezd el gyökeret verni. Fischer András, az...
2. InfluenceRank – új Google értékelés a láthatáron? Állandóan visszatérő kérdés, hogy vajon kik egy-egy közösség, egy-egy célpiac...
3. Google.hu usability elemzés A Goldenblog tanácsadói kategóriájának top10-es listájába is beküzdötte magát az...

Nincs fél napja azonban, hogy – közvetlenül az Iphone vs. Android konferencia után, amit még WinMos felhasználóként ültem végig – megérkezett a HTC Desire. Alapos tesztre még nem volt időm, de az első benyomások alapvetően pozitívak.

A HTC Desire – a korábbi HTC telefonjaimhoz képest – meglepően pici dobozban érkezik, nemhogy 15, de szvsz 2 milla sem fér el benne (a teszthez szponzorok jelentkezését várom, állami szektor előnyben). A második negatívum a hátlappal kapcsolatos, mondjuk nekem olyan telefonom még nem volt, ahol kényelmesen tudták volna megoldani a hátlap levételét. A harmadik – nem is annyira negatívum, csak tény -, hogy a Desire nem tud magyarul, ami engem annyira nem zavar, de ez biztos jelentős korlátja lesz a nagyobb hazai elterjedésnek, ha nem változtatnak rajta. Viszont legalább az ékezetes betűket tudja, az “árvíztűrő tükörfúrógép” teszten simán átment a telefon – igaz, ezt egy picit lassan tudtam bepötyögni elsőre, de hát szokni kell még a billentyűzetet. Ami egyébként jól meg van oldva.

Ami nagyon pozitív volt – bár valahol el is vártam -, hogy végre nem kellett a contact listáimmal szenvednem. Korábbi telefonokon mindig szívás volt, a WinMo-sok esetében már annyira nem, hiszen az Outlook szinkronizálás megoldotta a dolgot. Bekapcsoltam a telefont, az Android első kérdései pedig a Gmail / Facebook / Twitter / Flickr azonosítóim és jelszavaim voltak. Utóbbival nem rendelkezem, az első három megadását követően viszont néhány szempillantás alatt leszinkronizálta a listámat. Mitöbb, intelligensen össze is kombinálja az adatokat – akit egyértelműen azonosítani tud, hogy több rendszerben is a contactom, azt egy névjegy alá rendezi. Így a telefonszám az lehet, hogy a Gmailből jön, de a személyhez tartozó avatar már a Facebookból.

A HTC Desire egy nagyon kényelmesen kezelhető cucc egyébként – nem tudom, hogy ez az Android keretrendszer vagy a HTC érdeme-e elsősorban. Mindenesetre a gyártó Sense felülete már a WinMo-s is egy áldás volt.

Egyelőre még nem volt időm alaposabban elmélyedni az Android rejtelmeiben, de elsőre nagyon kézreálló a kezelése, és abszolút jó élményt nyújt a telefon. Hogy az életben mennyire lesz jól használható, előjönnek-e rejtett vagy bosszantó hibák, az persze gyorsan ki fog derülni. Viszont elsőre nagyon örülök, hogy beszereztem a Desiret. Folytatása következik.

HTC Desire – első benyomások egy Android telefonról is a post from: Miyazaki Jun

No related posts.

Top10 olvasott bejegyzés

1. Google.hu usability elemzés (vendégpost Rung Andrástól)
2. Ki kell nyírni a Google-t?
3. Megváltozott a nofollow értékelése
4. Google 2084
5. Szörcs.hu
6. AdSense – akiket szűrök
7. Digitális Média Tények Könyve 2009.
8. Top találat húzós kulcsszóra, 1 nap alatt
9. Veszélyes kulcsszavak – vírusok vs. SEO
10. Google vs. Bing – első menet

A kedves bloggertársak, akik a legtöbb látogatót ajándékozták idén:

1. Hírbehozó – Webisztán
2. Rung András – Ergománia
3. Berényi Konrád – Online marketing blog
4. Vecsei László – hírblog
5. Rabbit – Rabbitblog
6. Longhand – Optimalizálás.info
7. G-easy – Keresőoptimalizálás.net
8. Szűcs Ádám – Olcsóweboldal.hu
9. Doransky
10. Stefan Weinenberger – SEO blog

A legtöbb látogatót hozó kulcsszavak

(Mentesítve a Miyazaki Jun kereséstől, és ennek 1001 félreírásától )

1. Tények Könyve 2009
2. A Google Sztori
3. Google Wonder Wheel
4. Szörcs
5. AdSense akiket szűrök
6. sci fi és seo
7. nofollow
8. brand építés
9. Trust Rank
10. Feedburner

Top10 kulcsszó a blog keresőjében

(amely egy Google CSE kereső, és nem csak ebben a blogban, hanem számtalan másikban is keres)

1. nofollow
2. Analytics
3. blogok vs.
4. map
5. sci-fi
6. seo
7. WordPress
8. YouTube
9. NY amerikai kereső és böngésző
10. A Google sztori

Köszönöm mindenkinek a megtisztelő idei évet, hosszú és eredményes, visitben, CT-ben, ROI-ban, jó helyezésben gazdag új évet kívánok Nektek!

Kapcsolódó:
Mosquito éves toplistája
Szabó Gábor éves toplistája

Évzáró toplista is a post from: Miyazaki Jun

No related posts.

A Webisztánon és Konrád blogjában is a kommentek között rendszeresen felmerül a kérdés: TÉNYLEG siker volt-e a Vatera Vera kampány, üzletileg TÉNYLEG megérte-e a valószínűleg nem két filléres befektetést a dolog – tévékampánnyal, rádió spotokkal, forgatással, online felületekkel, mindennel együtt.

Egyébként pedig addig furcsa sikeres kampányról beszélni, amíg nem látszódnak tisztán a kiadás/bevétel oldalak. Az előbbi gondolom még ok, de – a jellegéből adódóan – a bevételi oldal majd talán csak pár hónap múlva lesz mérhető.

Szól Kutyuu kommentje a Webisztánon, és Konrádnál is hasonló kétely heliox részéről fogalmazódik meg:

Minden ilyen kampány befektetés. A befektetés megtérülése pedig pénz, bevétel. Na ezt hogyan mérjük? Mennyi lett volna a kampány nélkül a nyereség az év végén, és mennyi ezzel?

Érintőlegesen már mindkét helyen megírtam, hogy egy online kampány (legyen az AdWords, banner, és bármi más az online adta széles eszköztárból) sikerességének fokmérője sok dolog lehet, megrendelője és kampánya válogatja.

Főleg a keresőmarketing kampányoknál hisszük azt, hogy a direkt eladás kell, hogy a fő mérőszám legyen: elköltöttem 1000 Ft-ot CT-kre, és ebből lett 5000 Ft hasznom, akkor jó volt a kampány. Csakhogy nem minden kampánycél ennyire egyszerű.

Amióta létezik az SFportal nevezetű hobbi projectem, mindig felmerül, hogy kéne egy scifis webboltot indítani. Ehhez persze kéne némi befektetendő tőke, ki kéne találni a logisztikát, munkatársakat kéne felvenni, stb – nekem speciel ezek nem egyszerűek. Ez a virtuális project viszont jó arra, hogy példálózzak vele picit. Mint példa persze erősen sarkított és leegyszerűsített, és nem számol minden egyes változóval.

Tegyük fel, hogy tényleg elindulunk egy scifis online könyvesbolttal, és erre kell kitalálnom egy kampányt: nyilván fektetek energiát a bolt SEOjába, és nyilván felmerül az is, hogy a bevezetéshez, az akciók promójához igénybe veszek némi AdWords-öt is. Sokat segít, hogy van egy “ingyen” médiafelületem is – maga az SFportal, ahol az ingyenesség annyit jelent, hogy nem kell saját magamnak médiaköltséget fizetnem.

Saját magamnak nyilván ingyen csinálom a SEO-t, és az AdWords kampányokat is ingyen csinálom magamnak – amely ingyenesség azt jelenti, hogy a saját időmet így is, úgy is bele kell raknom a dologba.

Akkor számolgassunk egy picit: egy átlagos könyv bolti árát határozzuk meg 2000 Ft-ban. Akár nagykertől, akár direkt a könyvkiadótól ezt a könyvet el tudom hozni 40-50%-os kedvezménnyel, mint bolt, az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy 1000 Ft-ba került nekem ez a könyv.

Egy olyan piacról beszélünk, ahol alappá vált, hogy 15-25% közötti kedvezményt adnak az online boltok, sőt, X érték felett ingyenes kiszállítás is jár a vásárlónak. Hogy ne bonyolítsuk a számolgatást, mondjuk azt, hogy kedvezménnyel és kiszállítással együtt 500 Ft-ot engedtem a könyv árából.

2000 – 1000 – 500 = 500 Ft-om maradt, amiből gazdálkodnom lehet. Ebbe bele kell vennem az egy példányra jutó költségeket: a webshop fenntartási költségeit, tárhelytől elkezdve valamilyen havi átalánydíjas programozói supportot, a logisztikai költségeket. És persze szeretnék némi hasznot is a történeten.

Tegyük fel azt az optimális helyzetet, hogy kötetenként van 200 Ft marketing büdzsém, amit elkölthetek, és tegyük fel, hogy erre még mindig az AdWords a legköltséghatékonyabb eszköz. [Ha már a SEO a saját projectemnek ingyen van ugyebár.] Mivel a Bookline-tól kezdve a Polc.hu-n át nagyon sok hirdető van könyves témákra (és igen, a scifis keresésekre is hirdetnek), ezért van egy közepes verseny az engem érintő kulcsszavakra is. De elég jól össze tudom rakni a kampányomat, a landing page-ek a SEOnak köszönhetően abszolút fókuszáltak, emiatt kapok 7-10-es Quality Score-t. Nagy valószínűséggel 10 Ft-os átkattintási árból meg fogom tudni úszni a történetet, hosszútávon pedig akár 10 Ft alá is le tudom majd szorítani az árakat.

Azaz, egy könyvre vetítve 20 átkattintást tudok megvásárolni, és ebből 1 vásárlásnak történnie kell – akkor vagyok nullszaldón. Ha 2-en vásárolnak, akkor lesz nyereséges a történet – amennyiben azt mondom, hogy azonnal meg kell térülnie a befektetésnek. Az 5-10%-os konverziós arány viszont egy frissen indult online bolt esetében meglehetősen necces cél lehet – ha pl. van egy olyan vetélytárs, mint a Bookline.

Kizárólag a keresés szemszögéből nézve a dolgot, valahonnan hallott a felhasználó egy jó könyvről, és meg akarja venni: be fogja ütni a keresőbe, és meg fog nézni egy csomó találatot, és megnézi, hogy hol tudja a legolcsóbban megrendelni a cuccot. Ha én is hirdetek, és jól hirdetek, akkor hozzám is ellátogat – ez máris pénzbe kerül nekem. Valamivel rá kell vennem, hogy inkább tőlem rendeljen, mint a Bookline-tól, amely egy bejáratott, ismert brand. És pont emiatt sokkal nagyobb a látogató bizalma a Bookline iránt, mint irántam. Azt a könyvet, amit tőlem meg tud venni, nagy valószínűséggel meg tudja rendelni a Booklinetól is, valószínűleg hasonló áron, valószínűleg ugyanúgy ingyen kiszállítással. (Sőt, a méretgazdaságosság miatt lehet, hogy a Bookline egyes esetekben jobb árat fog tudni mondani, mint én.)

Lényeg a lényeg: pontos célzás ide, leszorított CPC oda, usability szempontoknak 100%-osan megfelelő landing amoda, komoly esély van arra, hogy bizony az AdWords kampányom veszteséges lesz. Előfordulhat, hogy az eladások nem fogják kitermelni a befektetett marketing büdzsét.

Hagyjam a fenébe akkor a történetet, és nézzek szembe azzal, hogy a könyveladás rossz üzlet? Vagy találjak ki egy reálisabb kampánycélt?

Lehet ilyen kampánycél az, hogy mondjuk valamiféle csomag ajánlatot dolgozok ki, összepakolok mondjuk 3 könyvet (mivel scifiben, fantasyben rengeteg regénysorozat van, ez nem is bonyi), esetleg bízom benne, hogy az az egy vásárló viszont több cuccot rendel, ami jobban kitermeli a költségeket.

Vagy pedig átgondolom, és rájövök: nem célom az, hogy az első vásárlásból legyen nyereségem. Mondhatom azt, hogy én a második, harmadik vásárlásból akarok nullszaldóssá majd nyereségessé válni. Azaz, egy hosszabb ciklust képzelek el. Igen, elköltök egy adag pénzt AdWordsre, hogy behozzam az első vásárlásokat, de valójában regisztrációkat akarok gyűjteni, és kitalálok majd egy hosszabbtávú, valószínűleg eDM-re alapuló stratégiát, ami majd behozza a nyereséget.

Ebben a pillanatban viszont már két teljesen különböző marketing kampányról beszélünk! Az egyik célja az adatbázis gyűjtés, a másik célja pedig az adatbázis megdolgozása. Az első esetében felállíthatok olyan kampány célokat, mely szerint szeretnék X eladást produkálni, és szeretnék Y számú regisztrációt begyűjteni. Ahol az X valószínűleg kevés lesz, az Y viszont sokkal több. Ha a kampány végére bejön (esetleg túl is teljesül) a megcélzott X és Y, akkor sikeresnek fogom értékelni a kampányt – annak ellenére, hogy esetlegesen nem térült meg azonnal a befektetett büdzsé.

A második, hosszabb lefutású, folyamatos kampánynak lehetnek már olyan céljai, hogy legyen Z darab oldalletöltés (böngésszék a kínálatunkat!), és N darab eladás. Ott meg már szerepet kaphatnak a pl. az Amazonra jellemző megoldások, hogy a rendszer figyeli, mi érdekli a vásárlót, és olyat ajánl neki – nem pedig összevissza mindenféle vackot.

A scifis könyvesboltom esetében meg fogja érni nekem az AdWords kampány? Valószínűleg igen. Nyereséges lesz-e azonnal? Nagy valószínűséggel nem.

Arra nem tudok választ adni, hogy a Vaterának hozott-e azonnali nyereséget a Vera kampány pl. a tranzakciós díjak tekintetében. Itt ugyanis a kérdés sem feltétlenül megfelelő. Viszont az előre kitalált kampánycélok mentén könnyen el tudják dönteni, hogy megérte-e nekik a befektetést.

Nyereséges volt-e a Vatera Vera kampány? is a post from: Miyazaki Jun

Related posts:

1. E-commerce vendégpost – Kedvenc oldalam: Spoonflower Voilá, a blogom életének első vendégpostja érkezik, vuderalis kollegám bejegyzése....

Szerintem évente menetrendszerűen előjön a “Google kicseszik a tartalomgyártókkal” című vita, hol nemzetközi, hol lokális vonatkozásban. Meg hogy a Google fizessen a tartalomgyártóknak, ilyen, olyan, meg amolyan jogcímeken, hiszen a naaaaagy tartalomszolgáltató mammutok nélkül nincs miért az internetre menni. Ha nincs webes CNN, vagy New York Times, lokális vonatkozásban mondjuk Origo vagy Index kategóriás játékos a neten, akkor itt nincs semmi. Egy naaaaagy, kietlen pusztasággá változik az internet. Úgyhogy VALAKI lesz szíves fizetni a tartalomgyáraknak alanyi jogon: mindegy, hogy a keresők, vagy mondjuk az internet szolgáltatók, esetleg maguk a látogatók – bár a legjobb az lenne, ha mindenki fizetne.

Én úgy gondolom, ennek a történetnek van egy olyan hihetetlen arrogáns és egoista aspektusa, amely megfeleltethető az alap problémának. Méghozzá az, hogy “értékes, minőségi tartalmat csak mi tudunk előállítani.” Azért érdekes az internet, mert MI tartalmat állítunk elő – gondolják a nagyok. És a Google is csak azért létezhet, mert vannak nagy médiavállalatok, amelyek tartalmat gyártanak, amit aztán tolvajmód úgy indexel a Google, hogy nem fizet érte.

Jó reggelt kívánok, annyira el tetszettek aludni, hogy mindjárt tálalják a vacsorát.

Ha eltűnik a top10 médiacég portfóliója a Googleből, az egy jottányit nem fog változtatni a Google látogatottságán. Azért, mert egyetlen percig sem lesz üres a top10 – és azért nem lesz üres, mert egy átlagos keresésre így is pár ezertől pár tízmillióig tud találatokat sorolni. A felhasználó az elérhető legjobb választ akarja a kérdésére – a Google pedig valamilyen jó választ fog tudni adni. És egyáltalán nem biztos, hogy a legjobb válasz valaha is a New York Times volt.

Ha ismert branddel találkozik a látogató a találati listán, arra mondjuk valóban gyakrabban kattint – de ez nem azt jelenti, hogy ha nem találkozik ilyennel, akkor szomorúan konstatállja, hogy pocsék ez a kereső. Hanem kattint másra.

A felhasználó nem konkrétan az XY brand tartalmát keresi (hacsak nem kimondottan navigációs keresésről van szó), hanem valamilyen tartalmat keres, ami őt érdekli. A Google legfőbb ereje az, hogy a látogatók úgy gondolják: ők fogják a lehető legjobb találatokat szállítani. Ha a top10ben nincs CNN, akkor valószínűleg azért, mert nem a CNN-é a legjobb cikk a keresett témában.

Arra amúgy kíváncsi lennék, hogy egy ilyen Google ellenes lépéssel mekkora nemzetközi forgalomtól esnének el az amerikai kiadók: más országokból vajon mennyi látogatót hoz nekik a Google. Mert tegyük fel, hogy az amerikai forgalmat bepótolja a Bing – egy jó darabig erre sem tennék nagyobb összeget -, de valós nemzetközi elterjedtsége csak a Googlenek van.

Tartalmat publikálni jelentősen könnyebbé vált az elmúlt években. A blogolás elterjedése egy dolog, de ha valaki nem blogot akar indítani, akkor is a megoldási lehetőségeknek olyan széles tárházából válogathat, hogy az már szinte zavaró. Ha azt mondom, hogy valaki sorolja fel az összes CMS-t a Joomlán és a Drupalon kívül, akkor egy telefonkönyvet össze lehetne írni belőlük.

És ez azért alakult így, mert az átlag felhasználók egy jelentős részének van mondanivalója, és van tartalma, csak kell neki valami platform, amin ezt publikálni tudja, egyszerűen, gyorsan. És a mindenféle open source és fizetős megoldásokat nyújtó fejlesztők egymást tapossák agyon, hogy megpróbálják kiszolgálni ezt az igényt.

Nincsenek illúzióim, az így létrejövő tartalom igen nagy hányada szemét. De ami szemét, az amúgy sincs sikerre ítéltetve, sem SEO, sem egyéb szempontokból nézve sem. Ha csak minden 1000 blogból 1 db a jó és hasznos, az is már akkora méretű online tartalmat jelent, amivel a világegyetem végezetéig jól el lenne bármilyen kereső alkalmazás. És most csak a blogokról beszéltünk, a kisebb méretű egyéb tartalmakról, híroldalakról, egyebekről nem.

Én kis tartalomszolgáltatóként egészen biztosan drukkolnék, hogy a nagy portfóliók lépjék meg az öngyilkos lépést: tiltsák ki a Google-t az oldalaikról, tegyék fizetőssé a tartalmaikat, és csináljanak hasonló marhaságokat. Legyen csak kevesebb a látogatójuk, meg a reklámbevételük.

Ki kell nyírni a Google-t? is a post from: Miyazaki Jun

No related posts.