A project amúgy kimondottan online marketinges szempontból is jár jó tapasztalatokkal, amiket egyszer meg kívánok osztani azokkal, akiket érdekel a dolog – most csak gyorstüzelő üzemmódban egy rövid, negatív tapasztalat jön.

Méghozzá az, hogy ha nem multicégként, hanem mikrovállalkozásként akarok online fizetési rendszert bevezetni, akkor úgy tűnik, hogy a PayPalon kívül nincs értelmes alternatíva. Továbbra sem.

A céges számlavezető bankomnak ment ezzel kapcsolatban ajánlatkérés – egyelőre nulla válasszal. Ment az Abaqoosnak is ajánlatkérés – egy mai telefonálást követően megkaptam az e-mailes választ, mely szerint köszönik a megkeresést, de nem óhajtanak élni az általam felajánlott lehetőséggel.

Nyilván egy niche piac apró szereplőjeként, tranzakciónként kevesebb, mint 1000 Ft-os forgalommal (már ha az átlag könyvárat és nem pedig a nagyobb könyvcsomagokat nézem) nem én vagyok a legfontosabb ügyfél. Értem én. Csakhogy az a probléma, hogy ha én nem vagyok fontos ügyfél, akkor van még rajtam kívül ezres nagyságrendben hasonló mikrovállalkozó, akik szintén nem lesznek érdekesek.

A PayPal pontosan attól lett nagy, hogy fájdalommentesen tudom használni. Nem csak én, hanem világszerte sok millió olyan online vállalkozó, akik egyenként olyan aprócskák, hogy nem érdemes velük foglalkozni. És az, hogy a bankok és a “magyar PayPal”-nak beharangozott szereplője a piacnak rejtőzik, és igyekszik nem tudomást venni azokról, akiket túl kicsiknek ítél – nos, ez megint csak a külföldi szolgáltatók felé tereli azt, aki ennek ellenére nem adja fel a terveit.

Ha így megy tovább a dolog, akkor 10 éven belül nem az lesz a sirám, hogy “kéne csinálni magyar keresőt, mert a Google mindenkit lenyom”, hanem az, hogy “kéne csinálni magyar online fizetési rendszert, mert a PayPal / Google Checkout mindenkit lenyom”. Csak addigra pontosan ugyanolyan késő lesz ez a siránkozás, mint a mostani.

A hazai online fizetésről is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

No related posts.

Disclaimer: a blog szerzője a .CommerceDay-t szervező neo munkatársa.

Rengeteg marketinges konferencia van az országban, de kevés olyan van, amelyik egyetlen, húsbavágó kérdésre fókuszál: HOGYAN csináljunk PÉNZT online. Amikor marketingről beszélünk, hajlamosak vagyunk elveszni eszközhasználati kérdésekben – legyen szó például keresés vs. display hirdetés, vagy keresés vs. közösségi média kérdésekről, csak hogy a saját kedvenceimből idézzek.

A DotCommerceDay elsősorban gyakorlati példákat fog bemutatni jövő csütörtökön. Például hogyan lehet keresőmarketinggel akár 2 Ft-ért potenciális vásárlót szerezni. Az összeg rekordalacsony, de aki aktívan foglalkozik a keresők témájával, annak nem meglepő, hogy mennyire hatékony ez az eszköz. A Vatera Vera esettanulmány viszont arra derít fényt, hogy a közösségi hálózatok 0-24 órás használatával milyen sikereket, vagy éppen párizsi randiajánlatokat lehet összeszedni.

A kereső és a social persze szexi témák, a fókuszban vannak, de egy pénzcsináló e-gépezetnek érdemes más trendekre is figyelnie. A listingről általánosságban kevesebb szó esik, pedig ez Magyarországon legalább 3,5 milliárdos üzlet. Vagy éppenséggel az USA piac egyik legnagyobb vásárlófelhajtó eszköze a kuponozás, ami itthon mostanában teszi meg egyre ölesebb lépéseit.

A program nagyon-nagyon fókuszált és bullshitmentes előadásokat ígér – azt gondolom, hogy aki online akar értékesíteni, annak mindenképpen érdemes ellátogatnia DotCommerceDay-re.

Egy nap a hatékony online értékesítésről is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

Related posts:

1. DigitalFestival 2009 – gyors megemlékezés
2. Keresés ≠ Google
3. Twitter szavazás prezentációkba építve

A Google Lunar X Prize nevű versenyük a polgári űrkutatást, űrhajózást hivatott elősegíteni – 30 millió dollárt kap az a magáncég, amelyik 2014. december 31-ig járművet küld a Holdra, az megtesz ott 500 métert, és jeleket küld vissza a Földre. Egyszerű célok, komoly megvalósítási nehézségekkel.

Ami miatt foglalkozom a történettel ebben a blogban (amellett, hogy komoly sci-fi rajongóként az űrkutatás is baromira érdekel), az az, hogy van egy magyar csapat is, amelyik elindul a díjhoz vezető rögös úton. A Puli Space Technologies ma fog valahol sajtótájékoztatót adni a terveikről, de az Indexen már van róla egy jobb összefoglalóaz SFportalon egy több, mint háromnegyed órás bemutatkozó videó róla, illetve is róluk. Szimpatikusak az elképzelések, laikusként persze annyit értek hozzá, mint tyúk az ábécéhez, mindenesetre támogatásra érdemes a dolog.

Nem is csak azért, mert hátha tényleg egy magyar csapat tudja megnyerni a díjat, hanem az odavezető út miatt is. A magyar kutatói réteg, egyáltalán, a magyar kutatás elég nagy trutyiban van, hogy finoman fogalmazzak, holott egyébként tényleg jó koponyák dolgoznak tudományos területen – sajnos egyre inkább külföldre menekülve. Már maga az indulás ténye is szerintem adna egy finom lökést a témának, reményt arra, hogy érdemes lehet Magyarországon tudományos kutatásokkal foglalkozni. És az sem mindegy, hogy a csapat tagjai mennyi mindent tanulhatnak ebből a projectből, mekkorát fejlődhetnek a megtett úton – ha megnyerik a díjat, az már csak hab a tortán.

A Puli előtt tornyosuló első akadály viszont csöppet sem tudományos jellegű – 50.000 dollárt kell összeszedni ahhoz, hogy egyáltalán nevezhessenek. Mint kiszámolták, ha 15000 ember ad fejenként 1000 Ft-ot, akkor le van tudva a probléma, így elindították a Kis Lépés Klubot, ahol támogatni lehet a csapatot. Valahol dolgozik bennem a puszta kíváncsiság is, hogy vajon tényleg össze lehet-e szedni ennyi pénzt ilyen célra közösségileg – drukkolok annak, hogy igen legyen a válasz.

Google Lunar X Prize – magyar nevezővel is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

Related posts:

1. A keresők megölik a tartalomgyártást?
2. InfluenceRank – új Google értékelés a láthatáron?
3. Google.hu usability elemzés

Nincs fél napja azonban, hogy – közvetlenül az Iphone vs. Android konferencia után, amit még WinMos felhasználóként ültem végig – megérkezett a HTC Desire. Alapos tesztre még nem volt időm, de az első benyomások alapvetően pozitívak.

A HTC Desire – a korábbi HTC telefonjaimhoz képest – meglepően pici dobozban érkezik, nemhogy 15, de szvsz 2 milla sem fér el benne (a teszthez szponzorok jelentkezését várom, állami szektor előnyben). A második negatívum a hátlappal kapcsolatos, mondjuk nekem olyan telefonom még nem volt, ahol kényelmesen tudták volna megoldani a hátlap levételét. A harmadik – nem is annyira negatívum, csak tény -, hogy a Desire nem tud magyarul, ami engem annyira nem zavar, de ez biztos jelentős korlátja lesz a nagyobb hazai elterjedésnek, ha nem változtatnak rajta. Viszont legalább az ékezetes betűket tudja, az “árvíztűrő tükörfúrógép” teszten simán átment a telefon – igaz, ezt egy picit lassan tudtam bepötyögni elsőre, de hát szokni kell még a billentyűzetet. Ami egyébként jól meg van oldva.

Ami nagyon pozitív volt – bár valahol el is vártam -, hogy végre nem kellett a contact listáimmal szenvednem. Korábbi telefonokon mindig szívás volt, a WinMo-sok esetében már annyira nem, hiszen az Outlook szinkronizálás megoldotta a dolgot. Bekapcsoltam a telefont, az Android első kérdései pedig a Gmail / Facebook / Twitter / Flickr azonosítóim és jelszavaim voltak. Utóbbival nem rendelkezem, az első három megadását követően viszont néhány szempillantás alatt leszinkronizálta a listámat. Mitöbb, intelligensen össze is kombinálja az adatokat – akit egyértelműen azonosítani tud, hogy több rendszerben is a contactom, azt egy névjegy alá rendezi. Így a telefonszám az lehet, hogy a Gmailből jön, de a személyhez tartozó avatar már a Facebookból.

A HTC Desire egy nagyon kényelmesen kezelhető cucc egyébként – nem tudom, hogy ez az Android keretrendszer vagy a HTC érdeme-e elsősorban. Mindenesetre a gyártó Sense felülete már a WinMo-s is egy áldás volt.

Egyelőre még nem volt időm alaposabban elmélyedni az Android rejtelmeiben, de elsőre nagyon kézreálló a kezelése, és abszolút jó élményt nyújt a telefon. Hogy az életben mennyire lesz jól használható, előjönnek-e rejtett vagy bosszantó hibák, az persze gyorsan ki fog derülni. Viszont elsőre nagyon örülök, hogy beszereztem a Desiret. Folytatása következik.

HTC Desire – első benyomások egy Android telefonról is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

No related posts.

Top10 olvasott bejegyzés

1. Google.hu usability elemzés (vendégpost Rung Andrástól)
2. Ki kell nyírni a Google-t?
3. Megváltozott a nofollow értékelése
4. Google 2084
5. Szörcs.hu
6. AdSense – akiket szűrök
7. Digitális Média Tények Könyve 2009.
8. Top találat húzós kulcsszóra, 1 nap alatt
9. Veszélyes kulcsszavak – vírusok vs. SEO
10. Google vs. Bing – első menet

A kedves bloggertársak, akik a legtöbb látogatót ajándékozták idén:

1. Hírbehozó – Webisztán
2. Rung András – Ergománia
3. Berényi Konrád – Online marketing blog
4. Vecsei László – hírblog
5. Rabbit – Rabbitblog
6. Longhand – Optimalizálás.info
7. G-easy – Keresőoptimalizálás.net
8. Szűcs Ádám – Olcsóweboldal.hu
9. Doransky
10. Stefan Weinenberger – SEO blog

A legtöbb látogatót hozó kulcsszavak

(Mentesítve a Miyazaki Jun kereséstől, és ennek 1001 félreírásától )

1. Tények Könyve 2009
2. A Google Sztori
3. Google Wonder Wheel
4. Szörcs
5. AdSense akiket szűrök
6. sci fi és seo
7. nofollow
8. brand építés
9. Trust Rank
10. Feedburner

Top10 kulcsszó a blog keresőjében

(amely egy Google CSE kereső, és nem csak ebben a blogban, hanem számtalan másikban is keres)

1. nofollow
2. Analytics
3. blogok vs.
4. map
5. sci-fi
6. seo
7. WordPress
8. YouTube
9. NY amerikai kereső és böngésző
10. A Google sztori

Köszönöm mindenkinek a megtisztelő idei évet, hosszú és eredményes, visitben, CT-ben, ROI-ban, jó helyezésben gazdag új évet kívánok Nektek!

Kapcsolódó:
Mosquito éves toplistája
Szabó Gábor éves toplistája

Évzáró toplista is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

No related posts.

A Webisztánon és Konrád blogjában is a kommentek között rendszeresen felmerül a kérdés: TÉNYLEG siker volt-e a Vatera Vera kampány, üzletileg TÉNYLEG megérte-e a valószínűleg nem két filléres befektetést a dolog – tévékampánnyal, rádió spotokkal, forgatással, online felületekkel, mindennel együtt.

Egyébként pedig addig furcsa sikeres kampányról beszélni, amíg nem látszódnak tisztán a kiadás/bevétel oldalak. Az előbbi gondolom még ok, de – a jellegéből adódóan – a bevételi oldal majd talán csak pár hónap múlva lesz mérhető.

Szól Kutyuu kommentje a Webisztánon, és Konrádnál is hasonló kétely heliox részéről fogalmazódik meg:

Minden ilyen kampány befektetés. A befektetés megtérülése pedig pénz, bevétel. Na ezt hogyan mérjük? Mennyi lett volna a kampány nélkül a nyereség az év végén, és mennyi ezzel?

Érintőlegesen már mindkét helyen megírtam, hogy egy online kampány (legyen az AdWords, banner, és bármi más az online adta széles eszköztárból) sikerességének fokmérője sok dolog lehet, megrendelője és kampánya válogatja.

Főleg a keresőmarketing kampányoknál hisszük azt, hogy a direkt eladás kell, hogy a fő mérőszám legyen: elköltöttem 1000 Ft-ot CT-kre, és ebből lett 5000 Ft hasznom, akkor jó volt a kampány. Csakhogy nem minden kampánycél ennyire egyszerű.

Amióta létezik az SFportal nevezetű hobbi projectem, mindig felmerül, hogy kéne egy scifis webboltot indítani. Ehhez persze kéne némi befektetendő tőke, ki kéne találni a logisztikát, munkatársakat kéne felvenni, stb – nekem speciel ezek nem egyszerűek. Ez a virtuális project viszont jó arra, hogy példálózzak vele picit. Mint példa persze erősen sarkított és leegyszerűsített, és nem számol minden egyes változóval.

Tegyük fel, hogy tényleg elindulunk egy scifis online könyvesbolttal, és erre kell kitalálnom egy kampányt: nyilván fektetek energiát a bolt SEOjába, és nyilván felmerül az is, hogy a bevezetéshez, az akciók promójához igénybe veszek némi AdWords-öt is. Sokat segít, hogy van egy “ingyen” médiafelületem is – maga az SFportal, ahol az ingyenesség annyit jelent, hogy nem kell saját magamnak médiaköltséget fizetnem.

Saját magamnak nyilván ingyen csinálom a SEO-t, és az AdWords kampányokat is ingyen csinálom magamnak – amely ingyenesség azt jelenti, hogy a saját időmet így is, úgy is bele kell raknom a dologba.

Akkor számolgassunk egy picit: egy átlagos könyv bolti árát határozzuk meg 2000 Ft-ban. Akár nagykertől, akár direkt a könyvkiadótól ezt a könyvet el tudom hozni 40-50%-os kedvezménnyel, mint bolt, az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy 1000 Ft-ba került nekem ez a könyv.

Egy olyan piacról beszélünk, ahol alappá vált, hogy 15-25% közötti kedvezményt adnak az online boltok, sőt, X érték felett ingyenes kiszállítás is jár a vásárlónak. Hogy ne bonyolítsuk a számolgatást, mondjuk azt, hogy kedvezménnyel és kiszállítással együtt 500 Ft-ot engedtem a könyv árából.

2000 – 1000 – 500 = 500 Ft-om maradt, amiből gazdálkodnom lehet. Ebbe bele kell vennem az egy példányra jutó költségeket: a webshop fenntartási költségeit, tárhelytől elkezdve valamilyen havi átalánydíjas programozói supportot, a logisztikai költségeket. És persze szeretnék némi hasznot is a történeten.

Tegyük fel azt az optimális helyzetet, hogy kötetenként van 200 Ft marketing büdzsém, amit elkölthetek, és tegyük fel, hogy erre még mindig az AdWords a legköltséghatékonyabb eszköz. [Ha már a SEO a saját projectemnek ingyen van ugyebár.] Mivel a Bookline-tól kezdve a Polc.hu-n át nagyon sok hirdető van könyves témákra (és igen, a scifis keresésekre is hirdetnek), ezért van egy közepes verseny az engem érintő kulcsszavakra is. De elég jól össze tudom rakni a kampányomat, a landing page-ek a SEOnak köszönhetően abszolút fókuszáltak, emiatt kapok 7-10-es Quality Score-t. Nagy valószínűséggel 10 Ft-os átkattintási árból meg fogom tudni úszni a történetet, hosszútávon pedig akár 10 Ft alá is le tudom majd szorítani az árakat.

Azaz, egy könyvre vetítve 20 átkattintást tudok megvásárolni, és ebből 1 vásárlásnak történnie kell – akkor vagyok nullszaldón. Ha 2-en vásárolnak, akkor lesz nyereséges a történet – amennyiben azt mondom, hogy azonnal meg kell térülnie a befektetésnek. Az 5-10%-os konverziós arány viszont egy frissen indult online bolt esetében meglehetősen necces cél lehet – ha pl. van egy olyan vetélytárs, mint a Bookline.

Kizárólag a keresés szemszögéből nézve a dolgot, valahonnan hallott a felhasználó egy jó könyvről, és meg akarja venni: be fogja ütni a keresőbe, és meg fog nézni egy csomó találatot, és megnézi, hogy hol tudja a legolcsóbban megrendelni a cuccot. Ha én is hirdetek, és jól hirdetek, akkor hozzám is ellátogat – ez máris pénzbe kerül nekem. Valamivel rá kell vennem, hogy inkább tőlem rendeljen, mint a Bookline-tól, amely egy bejáratott, ismert brand. És pont emiatt sokkal nagyobb a látogató bizalma a Bookline iránt, mint irántam. Azt a könyvet, amit tőlem meg tud venni, nagy valószínűséggel meg tudja rendelni a Booklinetól is, valószínűleg hasonló áron, valószínűleg ugyanúgy ingyen kiszállítással. (Sőt, a méretgazdaságosság miatt lehet, hogy a Bookline egyes esetekben jobb árat fog tudni mondani, mint én.)

Lényeg a lényeg: pontos célzás ide, leszorított CPC oda, usability szempontoknak 100%-osan megfelelő landing amoda, komoly esély van arra, hogy bizony az AdWords kampányom veszteséges lesz. Előfordulhat, hogy az eladások nem fogják kitermelni a befektetett marketing büdzsét.

Hagyjam a fenébe akkor a történetet, és nézzek szembe azzal, hogy a könyveladás rossz üzlet? Vagy találjak ki egy reálisabb kampánycélt?

Lehet ilyen kampánycél az, hogy mondjuk valamiféle csomag ajánlatot dolgozok ki, összepakolok mondjuk 3 könyvet (mivel scifiben, fantasyben rengeteg regénysorozat van, ez nem is bonyi), esetleg bízom benne, hogy az az egy vásárló viszont több cuccot rendel, ami jobban kitermeli a költségeket.

Vagy pedig átgondolom, és rájövök: nem célom az, hogy az első vásárlásból legyen nyereségem. Mondhatom azt, hogy én a második, harmadik vásárlásból akarok nullszaldóssá majd nyereségessé válni. Azaz, egy hosszabb ciklust képzelek el. Igen, elköltök egy adag pénzt AdWordsre, hogy behozzam az első vásárlásokat, de valójában regisztrációkat akarok gyűjteni, és kitalálok majd egy hosszabbtávú, valószínűleg eDM-re alapuló stratégiát, ami majd behozza a nyereséget.

Ebben a pillanatban viszont már két teljesen különböző marketing kampányról beszélünk! Az egyik célja az adatbázis gyűjtés, a másik célja pedig az adatbázis megdolgozása. Az első esetében felállíthatok olyan kampány célokat, mely szerint szeretnék X eladást produkálni, és szeretnék Y számú regisztrációt begyűjteni. Ahol az X valószínűleg kevés lesz, az Y viszont sokkal több. Ha a kampány végére bejön (esetleg túl is teljesül) a megcélzott X és Y, akkor sikeresnek fogom értékelni a kampányt – annak ellenére, hogy esetlegesen nem térült meg azonnal a befektetett büdzsé.

A második, hosszabb lefutású, folyamatos kampánynak lehetnek már olyan céljai, hogy legyen Z darab oldalletöltés (böngésszék a kínálatunkat!), és N darab eladás. Ott meg már szerepet kaphatnak a pl. az Amazonra jellemző megoldások, hogy a rendszer figyeli, mi érdekli a vásárlót, és olyat ajánl neki – nem pedig összevissza mindenféle vackot.

A scifis könyvesboltom esetében meg fogja érni nekem az AdWords kampány? Valószínűleg igen. Nyereséges lesz-e azonnal? Nagy valószínűséggel nem.

Arra nem tudok választ adni, hogy a Vaterának hozott-e azonnali nyereséget a Vera kampány pl. a tranzakciós díjak tekintetében. Itt ugyanis a kérdés sem feltétlenül megfelelő. Viszont az előre kitalált kampánycélok mentén könnyen el tudják dönteni, hogy megérte-e nekik a befektetést.

Nyereséges volt-e a Vatera Vera kampány? is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

Related posts:

1. E-commerce vendégpost – Kedvenc oldalam: Spoonflower

Szerintem évente menetrendszerűen előjön a “Google kicseszik a tartalomgyártókkal” című vita, hol nemzetközi, hol lokális vonatkozásban. Meg hogy a Google fizessen a tartalomgyártóknak, ilyen, olyan, meg amolyan jogcímeken, hiszen a naaaaagy tartalomszolgáltató mammutok nélkül nincs miért az internetre menni. Ha nincs webes CNN, vagy New York Times, lokális vonatkozásban mondjuk Origo vagy Index kategóriás játékos a neten, akkor itt nincs semmi. Egy naaaaagy, kietlen pusztasággá változik az internet. Úgyhogy VALAKI lesz szíves fizetni a tartalomgyáraknak alanyi jogon: mindegy, hogy a keresők, vagy mondjuk az internet szolgáltatók, esetleg maguk a látogatók – bár a legjobb az lenne, ha mindenki fizetne.

Én úgy gondolom, ennek a történetnek van egy olyan hihetetlen arrogáns és egoista aspektusa, amely megfeleltethető az alap problémának. Méghozzá az, hogy “értékes, minőségi tartalmat csak mi tudunk előállítani.” Azért érdekes az internet, mert MI tartalmat állítunk elő – gondolják a nagyok. És a Google is csak azért létezhet, mert vannak nagy médiavállalatok, amelyek tartalmat gyártanak, amit aztán tolvajmód úgy indexel a Google, hogy nem fizet érte.

Jó reggelt kívánok, annyira el tetszettek aludni, hogy mindjárt tálalják a vacsorát.

Ha eltűnik a top10 médiacég portfóliója a Googleből, az egy jottányit nem fog változtatni a Google látogatottságán. Azért, mert egyetlen percig sem lesz üres a top10 – és azért nem lesz üres, mert egy átlagos keresésre így is pár ezertől pár tízmillióig tud találatokat sorolni. A felhasználó az elérhető legjobb választ akarja a kérdésére – a Google pedig valamilyen jó választ fog tudni adni. És egyáltalán nem biztos, hogy a legjobb válasz valaha is a New York Times volt.

Ha ismert branddel találkozik a látogató a találati listán, arra mondjuk valóban gyakrabban kattint – de ez nem azt jelenti, hogy ha nem találkozik ilyennel, akkor szomorúan konstatállja, hogy pocsék ez a kereső. Hanem kattint másra.

A felhasználó nem konkrétan az XY brand tartalmát keresi (hacsak nem kimondottan navigációs keresésről van szó), hanem valamilyen tartalmat keres, ami őt érdekli. A Google legfőbb ereje az, hogy a látogatók úgy gondolják: ők fogják a lehető legjobb találatokat szállítani. Ha a top10ben nincs CNN, akkor valószínűleg azért, mert nem a CNN-é a legjobb cikk a keresett témában.

Arra amúgy kíváncsi lennék, hogy egy ilyen Google ellenes lépéssel mekkora nemzetközi forgalomtól esnének el az amerikai kiadók: más országokból vajon mennyi látogatót hoz nekik a Google. Mert tegyük fel, hogy az amerikai forgalmat bepótolja a Bing – egy jó darabig erre sem tennék nagyobb összeget -, de valós nemzetközi elterjedtsége csak a Googlenek van.

Tartalmat publikálni jelentősen könnyebbé vált az elmúlt években. A blogolás elterjedése egy dolog, de ha valaki nem blogot akar indítani, akkor is a megoldási lehetőségeknek olyan széles tárházából válogathat, hogy az már szinte zavaró. Ha azt mondom, hogy valaki sorolja fel az összes CMS-t a Joomlán és a Drupalon kívül, akkor egy telefonkönyvet össze lehetne írni belőlük.

És ez azért alakult így, mert az átlag felhasználók egy jelentős részének van mondanivalója, és van tartalma, csak kell neki valami platform, amin ezt publikálni tudja, egyszerűen, gyorsan. És a mindenféle open source és fizetős megoldásokat nyújtó fejlesztők egymást tapossák agyon, hogy megpróbálják kiszolgálni ezt az igényt.

Nincsenek illúzióim, az így létrejövő tartalom igen nagy hányada szemét. De ami szemét, az amúgy sincs sikerre ítéltetve, sem SEO, sem egyéb szempontokból nézve sem. Ha csak minden 1000 blogból 1 db a jó és hasznos, az is már akkora méretű online tartalmat jelent, amivel a világegyetem végezetéig jól el lenne bármilyen kereső alkalmazás. És most csak a blogokról beszéltünk, a kisebb méretű egyéb tartalmakról, híroldalakról, egyebekről nem.

Én kis tartalomszolgáltatóként egészen biztosan drukkolnék, hogy a nagy portfóliók lépjék meg az öngyilkos lépést: tiltsák ki a Google-t az oldalaikról, tegyék fizetőssé a tartalmaikat, és csináljanak hasonló marhaságokat. Legyen csak kevesebb a látogatójuk, meg a reklámbevételük.

Ki kell nyírni a Google-t? is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

No related posts.

Az internet periódusos rendszere is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

No related posts.

A Google nyilatkozata szerint hisznek abban, hogy a nyílt web kimondottan hasznos a felhasználóknak és a tartalom szolgáltatóknak is – de a nyíltság nem feltétlenül egyenlő az ingyenességgel. A közleményből az is kiderül, hogy a Google Checkout már képes kezelni előfizetéseket, de ezt még fejleszteni kell a média tulajdonosok érdekeinek megfelelően.

A normál bankkártyás vagy egyéb fizetési metódusok azért nem használhatóak megfelelően a kis összegű fizetések esetében, mert a tranzakciós díjak túlságosan magasak ehhez – ezt lenne képes áthidalni a Google rendszere.

A kérdés nem az, hogy a Google képes lenne-e kifejleszteni egy ilyen rendszert úgy, hogy használható is legyen. A kérdés az, hogy életképes-e egyáltalán az az üzleti modell, amely arra alapoz, hogy a hírekért fizetni fog a felhasználó. Ebben pedig alapvetően osztom Konrád véleményét: nem valószínű, hogy a most ingyenesen elérhető hírekért a látogatók fizetni akarnának, ehhez nagyon-nagyon speciális tartalom fog szükségeltetni. Ez pedig jelentősen szűkíti a micropayment felhasználási körét – már ami az átlag hírsiteokat illeti.

Google micropayment rendszer készül is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

Related posts:

1. A keresők megölik a tartalomgyártást?
2. Google.hu usability elemzés
3. InfluenceRank – új Google értékelés a láthatáron?

A Bing kapcsán megjelentek olyan vélemények, mely szerint a Google-nek a usability kapcsán van hova fejlődnie. Magam is írtam ilyesmit egy korábbi bejegyzésemben:

A Binget és a Szörcs.hu-t tesztelgetve érett bennem a meggyőződés, hogy a Googlenek elsősorban a usability kapcsán kell fejlődnie – lehet jobb, és használhatóbb találati oldalt csinálni, mint a Google megszokott puritán stílusa. Ha igazak a tanulmány megállapításai, akkor kell is – nem lennék meglepve, ha rövid időn belül a Google átdesignolná magát, modernebb külsőt öltene magára.

Rung Andrástól most ingyen tippet kapnak a Google mérnökei, át is adom neki a szót.

A Google se kapna ötöst használhatóságból

Ha a praktikusság szóba kerül, akkor az emberek gyakran hozzák fel példaképp a Google jó kezelhetőségét. Habár a Google sok szempontból megelőzte a korát, számos esetben adhatna jobb felhasználói élményt, gördülékenyebb használatot.

Megjelenés

A Google meglehetősen ronda. Kár is tagadni, pedig a jó design fontos része a használhatóságnak, mert bizalmat kelt és toleránsabbá teszi a felhasználókat a felhasználói felület hiányosságaival szemben. A Google-nek a bizalomra kevésbé van szüksége, hisz mindenki ismeri, azonban egy inspiráló designnal sokkal kellemesebbé tehetné az egyébként sokszor nehézkes keresési folyamatokat.

Helykezelés

A Google nyitóoldalán elég nagyvonalúan bánik a rendelkezésére álló hellyel. A Google felirat bántóan nagy, állandóan elvonja az ember figyelmét a valódi feladatától. Mindenki ismeri a Google-t, nem kellene ennyire sulykolni már.

A nagyvonalúság jegyében a keresési ablak mellett és alatt hatalmas fehér mezők tátonganak, míg a keresés közelében és a felső mezőben össze vannak zsúfolva a fontos opciók. Természetesen emiatt a Google sokféle képernyőmérettel is jól meg tud jelenni, de erre egy rugalmasabb, a térhez jobban alkalmazkodó designt kellene kialakítaniuk.

Keresési interface

Keresés indítása

Megfelelően nagy a szövegbeviteli mező, de a betűk túl kicsiben jelennek meg. Van helyünk bőven, felesleges a lényegen spórolni. A keresés gomb bántóan kicsi szintén, elég lenne ha csak keress felirattal lenne megcímkézve. Valami jobban látható színnel kellene kiemelni a keresés gombját, hogy egyértelmű legyen mire kell kattintani. Másrészt a sok egyéb tartalom veszi körül a keresés gombot, ami miatt  sokkal nehezebben látható.

Jó napom van gomb

A Google keresőfelületén található egy jó napom van gomb, amely rögtön az első találati oldalra visz. A gombot bevallottan senki sem használja, a Google vezetősége mégis ott tartja, mert szerintük az emberek szeretik, mivel lazaságot kölcsönöz az egyébként kockás oldalnak. Szerintem ugyanakkor csak a zavart fokozza. Nevéből nem lehet tudni mire jó, és egy felesleges funkciónak foglalja az egyik legjobb helyet.

Beszélgetés a Jó napom van gombról

A Google magyarázkodása, hogy miért is jó a Jó napom van gomb

Keresés paramétereinek helye

Jobb lenne, ha a keresés gomb jobb oldalt lenne mindig, mint sok Google-s aloldalon, és a paraméterek (pl. web, magyar nyelvű oldalak stb.) az egyébként felesleges Keresés címkézés nélkül közvetlenül a keresés doboza alatt szerepelnének. Mivel most a keresés gomb alatt vannak, megtörik a folyamat, amely három lépésből állna:

1. Keresési kulcsszavak megadása

2. Paraméterek beállítása

3. Keresés indítása

Paraméterek elnevezései

A paraméterek nem csak rossz helyen, de rossz nevekkel szerepelnek. A Web sokkal jobban szemben állna a helyi változatokkal, ha teljes webnek lenne címkézve.

Oldalak ebből az országból: Magyarország utal arra, hogy honi oldalakat keresünk. Nyilván könnyű legenerálni ezt automatikusan, de az igényesebb és rövidebb Oldalak Magyarországból, Németországból stb. legyártásához sem kellene nyelvtechnológiai nagyhatalomnak lenni. Ráadásul a Google még az is, ez bizony hanyagság.

A keresésben a google szó teljesen felesleges, csak növeli a vizuális komplexitást.

Vizuális ügyetlenségek

Az oldal alja rendben van, csak vizuálisan meglehetősen igénytelen. Ha pedig képeket keresünk, akkor a keresési interface indokolatlanul átrendeződik, és szétcsúszott hatást kelt:

Képkeresés

Google Képkereső - Teljes nyitóoldal

Az extrák nehézkes kezelése

A Web, képek, hírek linksor a bal felső sarokban nagyon messze van a keresési mezőtől, nehézkes az elérésük, alig látszanak. A speciális keresést jobban kiemeléném és máshogy hívnám, egy kicsit barátságosabban. A beállítások, nyelvi eszközök bezavarnak a keresésben, mert közvetlenül a keresés doboz mellett szerepelnek. A gmail linkre kattintva eltűnik a Google nyitóoldali alkalmazások sora, vagyis teljesen átrendeződik a menüsor.

Igénytelenségek kereséskor

Ha elindítok egy keresést, akkor a nyelvi eszközök eltűnnek. Nem tetszik az se, hogy a kulcsszavaim a jobb szélre ki vannak nyomva. Itt teljesen érdektelen és felesleges feltűntetni, hogy hány másodperc alatt jött be a találat. Majd a felhasználó eldönti, hogy gyors-e a szolgáltatás vagy sem.

Google.hu találati oldal

Találati eredmények

A struktúrából nem egyértelmű, hogy az elöl és az oldalt lévő szponzorált linkek miben különböznek.

Jól teszi a Google, hogy kiemeli a találati szavakat félkövérrel, de elvesznek ezek a sok szemét közt. Hiányzik a találatok személyre szabhatóságának a lehetősége, mint pl. opcionálisan érdekes lenne, hogy mikoriak a weboldalak.

Google.hu - Találatok megjelenítése

Erősségek a találati oldalon

Előnyös, hogy a hirdetések hirdetés jellegét egyértelműen kommunikálják, de a ezek vizuálisan nem egységesek, ezért rondák. Helyes, hogy a találatoknál az oldalak urljét egységesen mutatja a Google, és az is, hogy mindenütt szerepeltet linket a tárolt változatok gyors eléréséhez.

Felesleges a találati oldalon

A találatok előre és hátraléptetése (promote, remove) elsőre ötletesnek tűnik, de motiváció nélkül sok értelme nincs. Hisz minek rendezgetne az ember egy olyan találati listát, amit soha többet nem fog látni.

Nyelvtechnológia alacsony szintje

Sajnos a Google-t nem nagyon érdekli a magyar nyelvtechnológia. Hiába van ingyen is egy rakás hasznos eszköz, ezek beépítésével nem bajlódik. Így amikor beírom az ingatlanjaitokkal szót, ha nincs találat, akkor nem jutna eszébe a ragokat leszedni és az ingatlanra vagy az ingatlanjaitokra találatokat adni. Ezt ma már könnyű lenne megoldani.

Elrejtett csodák

A Google nagyon sok mindent tud, de ezeket nem szívesen osztja meg az egyszeri felhasználókkal. Küzdenünk kell értük, és keresgélni kell nem is keveset:

Az egyszerűség ára:

http://www.demystifyingusability.com/2007/02/is_googles_busi.html

http://www.jnd.org/dn.mss/the_truth_about.html

Funkciók egy helyen

Erre jó megoldás az iGoogle oldal, amit azonban szintén eléggé elrejtenek. Sajnos  a Google sokkal többet tud, mint gondolnánk, de ezeket ügyetlenül besöpri a szőnyeg alá. Nagy árat fizet a látszólagos egyszerűségért, hisz versenytársai, mint a Bing, könnyen támadják ott is, ahol egyébként erős lenne.

Google.hu usability elemzés is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

Related posts:

1. Google micropayment rendszer készül
2. Explore Google Search
3. Keresés ≠ Google