Az e-könyvekről és a másolásvédelemről

Az e-könyvekről és a másolásvédelemről

Akik közelebbről ismernek, vagy követik ezt a blogot, azok tudják, hogy az online marketingen túl van még két szenvedélyem: a sci-fi és az e-könyv.

A 2010. végén társaimmal  elindított SFportal E-Bookban ez utóbbi kettő össze is kapcsolódik (plusz hát persze hozzáteszek némi marketinges szaktudást is). Itt magyar sci-fi szerzők könyveit áruljuk elektronikus formátumban.

Ma ér véget a Könyvhét, aminek apropójából több e-könyv kiadó, terjesztő is közös sajtóbeszélgetést szervezett az e-book hazai helyzetéről, lehetőségeiről. Az alábbiakban azt a kis vázlatot teszem közzé, amivel készültem erre a beszélgetésre.

Nekem jutott a feladat, hogy a másolásvédelemről, angolosan DRM-ről beszéljek, talán azért is, mert az SFportal E-Booknál mi sosem hittünk a DRM-ben. Az első olyan hazai kiadók egyike vagyunk, akik kategorikusan elutasították a másolásvédelmi eszközök használatát, két okból is.

Az egyik az, hogy hatékony másolásvédelem, amely betöltené a fő célját, a kalózkodás visszaszorítását, nos, ilyen nem létezik. Ezt a könyvipar már megtanulhatta volna a film, a zene, és a szoftveripar példájából, ahol az idők folyamán dollármilliárdokat költöttek el különböző DRM-technológiákra, amiket pillanatok alatt törtek fel a felhasználók. A különböző e-könyves DRM rendszerek ellen néhány Google kereséssel is lehet már programokat találni, amik egy kattintással feltörik ezt a védelmet. Amit még a többi ipar példájából egyébként láthatunk, az az, hogy a különböző illegális letöltőhelyeken már eleve a feltört verziók keringenek, a felhasználók számára teljesen barátságos formátumban.

A másik ok pedig az, hogy a DRM-rendszerek egyáltalán nem felhasználóbarátak. El lehet mondani, hogy ezekkel a megoldásokkal a kalózkodást nem sikerül visszaszorítani, ellenben azok életét sikerül megnehezíteni, akik legálisan megvásárolták, pénzt fizettek az adott e-könyvekért. Az elmúlt évek hazai és nemzetközi tapasztalata azt mutatja, hogy a DRM rendszerek egy valamitől védenek igazán jól: a vásárlóktól.

A hazai e-könyv kiadók, terjesztők elkezdtek átállni olyan rendszerekre, ahol nincs ilyesfajta DRM, legfeljebb az e-könyv fileba kódolt vízjellel azonosítják a példányokat, de magát a másolást nem akadályozzák meg. Külföldön hasonló tendencia figyelhető meg: a hozzánk hasonlóan sci-fi könyveket árusító Baen már évek óta DRM-mentes modellben árusítja a köteteit, a Tor/Forge ezekben a hetekben dobja a másolásvédelmet. A szakkönyvek terjesztésével foglalkozó O’Reilly szintén évek óta DRM mentesen árusítja az e-könyveket.

Ha a DRM zsákutca, akkor milyen eszköz marad a kalózkodás elleni harcban? A jogi eszközökkel való fenyegetés ugyanúgy járhatatlan út – ezt szintén láthatjuk a film, zene, szoftveripar példáján, ahol jogvédő szervezetekkel borzolják a felhasználókat, ezzel elidegenítik a saját célközönségüket. Külföldi kiadók is, és jónéhány hazai kiadóval egyetemben mi is úgy gondoljuk, hogy az egyetlen lehetőség a fogyasztók edukációja. Meg kell értetnünk az olvasókkal, hogy az e-könyv éppúgy érték, mint a nyomtatott társa; az illegális forrásokból való letöltés után például a szerző sem kap jogdíjat. Szeretnénk, ha az olvasók elfogadnák azt, hogy ahhoz, hogy a továbbiakban is profi, jó minőségű olvasnivalók szülessenek, ahhoz a legális forrásból való beszerzés járul hozzá a leginkább.

A hazai piacon először alkalmazott az SFportal E-Book egy olyan eszközt, ami nem más, mint egy kiadó vagy szerző által írt előszó, amelyben megismertetjük az olvasót a kiadó céljaival, eszközeivel, és megkérjük őket, hogy ne töltsék fel a kiadványainkat, vagy ha mégis illegális forrásból jutottak volna hozzá, akkor vásároljanak meg egy példányt, ezzel támogatva a hazai sci-fi kiadást. A visszajelzések pozitívak, úgy tűnik, hogy egy-egy jól megfogalmazott kérés hatékonyabb, mint mondjuk a jogi úttal való fenyegetőzés.

Ugyanezeket a gondolatokat azonban nem csak az olvasókkal kell megértetnünk, hanem a külföldi könyvek jogtulajdonosaival is – sokan közülük ugyanis ha adnak is e-könyves kiadási jogokat, gyakran ragaszkodnak valamilyen beváltnak hitt DRM-rendszerhez.

Hogy mindez valóban működjön is, ahhoz kell még két hozzávaló: egy könnyen használható felület, ahol kényelmesen vásárolhatnak a látogatók, valamint egy, az olvasók számára elfogadható árazás.

  1. Hanna szerint:

    “A visszajelzések pozitívak, úgy tűnik, hogy egy-egy jól megfogalmazott kérés hatékonyabb, mint mondjuk a jogi úttal való fenyegetőzés.”
    Ez a hatás sajnos csak akkor érvényesül, ha a kérést az adott e-könyv tartalmazza (amit adott címből a hivatalos e-könyv tartalmaz, a beszkennelt papírkötet viszont már nem), illetve ha az adott kalózoldal nem moderálja ki az üzenetet…

  2. merras szerint:

    Bele kell írni a papírkönyvbe is. E-könyv verzió kapható a kiadó oldalán, kérlek, ne szkenneld be, inkább vedd meg a boltunkban, etc.

    Tudom, olyan Geszti Péteres “ne máááásooold áááát”-feeling, de azt a három sort megéri egy ilyen próba.

  3. Hanna szerint:

    Azt hiszem, aki direkt a papírkiadást szkenneli és tölti fel, az pont hogy nem hatódik meg a levéltől…
    De tehetünk vele egy próbát… 🙂

  4. András szerint:

    Engem érdekelne ennek a bizonyos beszélgetésnek az eredménye.

    A poszt tartalmával nagyjából egyetértek, és ki is egészíteném pár gondolattal.

    Egyrészt nagyon igaz, hogy a DRM csak a fizető vásárlók szivatására jó. Duunát lehet rekeszteni a DRM-fiaskókról szóló történetekkel (pl. egy kiadó úgy döntött, hogy mégsem akarja ebookként kiadni az egyik — már megjelent — könyvét, mire az eltűnt az összes olvasóról, és vitte magával az olvasók jegyzeteit is; ironikus módon éppen Orwell 1984-e volt ez a könyv).

    Azzal is nagyon egyetértek, hogy az olvasóknak is meg kell érteniük, hogy ha nem fizetnek a könyvekért, akkor az írók nem kapnak (még) (annyi) pénzt (sem), és esetleg némelyik kénytelen más megélhetés után nézni, aminek az az eredménye, hogy a közönség számára esetleg kedves könyvek egy részét meg sem írják.

    Másrészről viszont a kiadóknak is meg kell érteniük, hogy nem kérhetnek ugyanannyit (vagy többet) az e-könyvért, mint a papíralapúért. Az e-könyv egy további példányának előállítása lényegében nulla költséggel jár; a fix költségek pedig kisebbek, mint a papírkönyvek esetében, hiszen csak szerkesztésre van szükség, fizikai szedésre, nyomtatásra, terjesztésre stb. nem. A nyomtatásnál jelentős kockázatot vállal a kiadó, mivel egy csomó drága fizikai példányt előre elkészíttet, és aztán vagy eladja őket, vagy nem; hogy ezt a kockázatot csökkentse, kénytelen marketingre is aránylag sokat költeni. Az ebook világában a marketingköltség alacsonyabb és időben jobban szétkenhető (hatékony lehet egy csak elektronikus kampány, hiszen a vásárló úgyis elektronikus csatornán veszi meg a könyvet, akár rögtön a reklám megtekintése után).

    További fontos tényező a könyvek elérhetősége. Nemrég pl. megpróbáltam egy újonnan megjelent amerikai scifi bestsellert e-book formájában megvásárolni; volt olyan site, ahol azért nem fizethettem, mert nem amerikai vagyok; máshol annyiba került az ebook, mint egy hardcover; megint máshol csak bonyolult regisztrációs folyamat után lehetett volna vásárolni. A könyv mindenhol drágább volt, mint a paperback. Végül nem vettem meg. A szerző paradox módon ezután azzal járt volna jobban, ha letöltöm a könyvét (hiszen ha elolvasom és tetszik, esetleg ajánlom másnak, aki esetleg megveszi ezt vagy egy másikat, vagy én veszem meg a következőt stb.).

    Az is érdekes kérdés, miért kellenek még egyáltalán kiadók az ebookok korában: elvégre egy elszánt szerző simán készíthet ebookot a saját könyvéből, és nyugodtan terjesztheti a saját honlapján keresztül. Szerintem a kiadók szerepe a következő:

    * Kínálatteremtés. Kiválasztják a “megjelenésre érdemes” könyveket és marketingelik őket, hogy a közönség tudjon róluk. A kiadók honlapjai az olvasók/vásárlók és a könyvek egymásra találását is segítik. (Ezt a feladatot részben a közösségi hálózatok is ellátják.)

    * Infrastruktúra. Nem hatékony, ha minden szerzőnek önállóan kell különféle formátumú ebookokat előállítania, bankkártyás fizetést szerveznie stb.

    * Érdekképviselet. A kiadók és a szerzők érdekei időnként (de messze nem mindig) egybeesnek, és azt gondolhatnánk, a kiadók — nagyobb tőkekoncentrációjuk, alkalmazottaik erre fordítható ideje miatt — hatékonyabban tudják ezeket képviselni/érvényesíteni, mint a szerzők önállóan. Szerintem sajnos jellemzőbb, hogy a kiadók saját érdekeiket képviselik a szerzőkéivel szemben (és közben esetleg még azt is hazudják, hogy a szerzők érdekében járnak el); a szerzők érdekvédelmi szervezetei pedig gyakran dilettáns gittegyleteknek tűnnek. Itt még van hova fejlődni, és szerintem a közösségi hálózatoknak ebben is nagy szerepe lesz.

  5. merras szerint:

    @András

    Az árazással kapcsolatban részben igazat adok neked: abban a részben, hogy nem lehet hasonló árra lőni az e-könyvet, mint a papírkönyvet, jelentősen olcsóbbnak kell lennie a papírváltozatnál, legalább harmadával, de inkább felével olcsóbbnak kell lennie.

    Séllei Aranka a Digitalbookstól beszélt ezen a sajtóeseményen az árazás kérdéséről is, és ő 1500, legfeljebb 2000 Ft-ra tette azt az árat, amit egy bestsellerért el lehet kérni.

    Azonban, ha a nyomdai költségek és az ezzel járó logisztikai költségek ki is esnek, azért maradnak egyéb tényezők is, amiket bele kell kalkulálni az árba. Például az e-számla díja (50-100 Ft között mozog a legtöbb szolgáltatónál), a tranzakciós költség (PayPal esetében ez 90 Ft + 3,4%), a különféle technikai dolgok. Plusz, ha eleve e-könyvre készül egy kiadvány, nem pedig a papírváltozat kerül digitalizálásra, akkor a különféle szerkesztői, korrektori díjak ugyanúgy megmaradnak, mint a normál könyvkiadásnál. Plusz hát a fájlok elkészítése is pénzbe kerül. Szóval, a nyomdai feladatok kiesésével valóban nagy költség kiesik – de marad így is bőven annyi, ami rizikós tud lenni. A marketing költség meg egyáltalán nem biztos, hogy alacsonyabb, mint egy papírkönyv esetében. Főleg, hogy ismerek olyan kiadókat, akik így is csak az online eszközök egy rendkívül szűk és költséghatékony részét tudják használni, mert erre van csak keret. Ezek biztosan nem fognak tudni olcsóbban reklámozni e-könyvet, mint papírt.

    Mindezzel együtt továbbra is tartom, hogy az e-könyvnek jelentősen olcsóbbnak kell lennie, mint a papírváltozatoknak – már csak azért is, mert a fizető vásárlóréteg is így gondolja, szerintem jogosan.

    Sajnos keringenek piaci pletykák arról, hogy nagyker irányból terveznek az e-könyv árazásra némi nyomást: konkrétan azt akarja elérni egy szereplő, hogy csak minimálisan legyen olcsóbb az e-könyv verzió, mint a papír, különben nem veszi át a papírváltozatot. Ez rendkívül rövidlátó és szűklátókörű hozzáállás, ami ellen nem ártana valamilyen formában fellépni.

    Ami az amerikai helyzetet illeti, arra nem lesz ráhatása egyik hazai szereplőnek sem; viszont – mondjuk ki – az Amazon USA-n kívüli árazása az valóban katasztrófa. Jellemzően drágábbak a kurrens e-könyvek, mint a papírváltozatok – épp csak a szállítási költség kiesése miatt érdemesebb az e-könyvet venni. Ha USA IP-címről, USA levelezési címmel tudnál vásárolni, akkor olcsóbb lenne ugyanaz a kötet…

    Kiadók meg továbbra is kellenek. A papírkiadványokat sem rengette meg túlzottan a print-on-demand elterjedése – biztos vannak POD-os sikersztorik, de a bestsellereket továbbra is a könyvkiadók adják ki. Önjelölt szerzőből már így is annyi van, hogy Dunát lehet velük rekeszteni – nekik a kiugrást az e-könyv továbbra sem fogja megadni, illetve mondjuk 1000 szerzőből lesz 1 olyan, aki így fel tud törni.

  6. gergely szerint:

    András: csak egy technikai megjegyzés a kiadókról. Hagyományosan a kiadókban csoportosultak a támogató szakmák, például szerkesztők, korrektorok, tördelők. Ezek mind jelentős szakértelmet kívánó munkák, és fontosak egy jó könyvhöz. Érdemes megnézni sok új könyvet, mennyire hiányoznak ezek a gyártásukkor.

    Szerencsére ezek az emberek már elérhetők kiadó nélkül is (én is ismerek párat, ha valaki kihagyná a kiadót), ami az USA-ban már pánikba kergette a kiadókat. Érzik a vesztüket.

    A másik fontos feladata a kiadónak a kezdeti finanszírozás. Minden nagy író mesél történeteket arról, amikor megjött az első csekk a kiadótól, és felhagyhatott a tanítással/rakodással, és végre az írásnak szentelhette az életét. Erre is vannak már modern megoldások.

  7. Máté szerint:

    A legnagyobb baj szerintem a megszerezhetőség bonyolultsága. Ahogyan a Díjnet rendszer bonyolultabb, mint a papír alapú számla (lassabb), úgy a “mindenképp regisztrálj, add meg az összes személyes adatodat, hülye e-maileket fogsz kapni és fizess érte” se tud versenyezni a “torrent, rákeres, letölt” egyszerűségével. Ahogy a könyvesboltban fizethetek regisztráció és további SPAM nélkül, úgy ezeket is ilyen egyszerűen kéne eladni. Akkor a minőségével és a megbízhatóságával már tudna versenyezni az ingyenes változatokkal.

  8. Szerintem nem csak a nyomdai költség esik ki a sorböl, hanem a disztribúciós is, valamint a kiskerek haszna.
    Elképesztőnek tartom, hogy ilyen kicsi különbözetet próbálnak bemagyarázni a két formátum között!
    Ezek szerint, ha üres oldalak lennének bekötve, szállítva, eladva, az ingyen lenne?!

  9. Komaváry szerint:

    Gergely:
    “Szerencsére ezek az emberek már elérhetők kiadó nélkül is (én is ismerek párat, ha valaki kihagyná a kiadót), ami az USA-ban már pánikba kergette a kiadókat. Érzik a vesztüket.”

    Tudnál adni egy nyilvános névsort(pl. szabadúszó szerkesztő érdekelne, hiszen sokszor még jól láthatólag a kiadóknál sincs…), árakkal?

    “Erre is vannak már modern megoldások.”
    Tudsz olyan előfinanszírozási módot, ahol nem volt kiadós papírkönyv, és az írónak profitot is termelt a kiadás (mármint mindezt Magyarországon)?

    Máté: egy könyvesbolt csak széttárja a kezét, ha azzal mész oda hozzájuk, hogy itt vettem egy könyvet, de elveszett, adjanak másikat. Egy tisztességes ekönyvesboltból letöltheted, megkaphatod a javított változatot, elérheted a könyved bárhonnan stb. – más szolgáltatást nyújtanak.

    “Szerintem nem csak a nyomdai költség esik ki a sorböl, hanem a disztribúciós is, valamint a kiskerek haszna.”

    A disztribúció ugyanúgy megvan digitálisan is. A kiskerek hasznát meg jelenleg bőven “fedezi” az ekönyváfa.

    “Elképesztőnek tartom, hogy ilyen kicsi különbözetet próbálnak bemagyarázni a két formátum között!”

    De hát ha tényleg ennyi? 😀

    “Ezek szerint, ha üres oldalak lennének bekötve, szállítva, eladva, az ingyen lenne?!”

    Nem, füzetáron.

  10. Szűcs Zoltán szerint:

    Bár 2 év eltelt az utolsó vélemény óta, azért szeretnék hozzáfűzni valamit a nyomtatott és az e-könyv közötti árral kapcsolatban.

    Például:
    Ha egy nyomtatott könyv 4762.-Ft+áfa és ugyanez a könyv e-book verziója 3937.-Ft+áfa, akkor az e-könyv lényegesen olcsóbb. Lenne.

    Sajnos a magyar adózási törvények szerint az e-book nem tekinthető könyvnek, ezért az 5%-os könyv áfával szemben az e-könyv áfája 27%, tehát mindkét verzió 5000.-Ft-ba kerül.

    Mit lát ebből az érdeklődő? Semmit. Azt, hogy ezt ki se kell nyomtatni, mégis ugyanannyiba kerül.

    Nem gondolom, hogy a kiadók a hibásak ezért, inkább a törvényhozóknak kellene kicsit reálisabban látni a magyar könyvpiacot.

  11. merras szerint:

    Sajnos az, hogy a magasabb ÁFA kulccsal adózik az e-könyv, az az EU-s szabályozás hibája is, nem csak a magyaré. A magyar annyiban hibás, hogy a világ legmagasabb ÁFA-kulcsa van nálunk.

line
footer
Powered by WordPress | Designed by Elegant Themes