A naaagy Facebook változásokról, keresős szemmel

A mostani, Facebook oldalakkal kapcsolatos változások azokra a viharokra emlékeztetnek engem, amikor a Google esetében vannak nagyobb léptékű algoritmus-változások, és ilyenkor mindenki világvégét, de legalábbis a SEO végét vízionálja. Csak lehet, hogy a Facebook esetében a megmordulásoknak van azért némi alapja is.

Amekkora hype folyt az elmúlt egy-két évben a közösségi média, és legfőképp a tőzsdére igyekvő Facebook körül, várható volt, hogy lassacskán beérik az első komolyabb pofon. Az eset azonban azt gondolom, hogy arra is jó, hogy rávilágítson a Facebook és a nagy rivális Google közötti alapvető szemléletbeli különbségekre – már csak azért is, mert folyamatosan hasonlítgatják egymáshoz a két céget, illetve gyakoriak a social vs. kereső viták is… az overhypenak köszönhetően “a keresés haldoklik”-felhanggal, amit szerencsére nem igazán sikerült még alátámasztani.

Szóval, mi is a nagy változás? Az, hogy a Facebook page frissítések nem jelennek meg alapértelmezetten a felhasználó Top News oldalán (a “Fal”-on), csak abban az esetben, ha a felhasználó rendszeresen interakcióba lép az oldallal, lájkolja vagy kommenteli annak híreit.

Mondhatnánk azt, hogy ez így ebben a formában nem újdonság, hiszen a korábbi Facebook frissítések kapcsán is már előjött ez a dolog, méghozzá kb. egy évvel ezelőtt – csak akkor nem ennyire rohadtul bedrótozott módon, mint most. Az EdgeRank néven hivatkozott algoritmus feladata ugyanis pontosan az volt, hogy adjon valamiféle relevanciát a Facebookon keletkező objektumoknak (legyen az egy ismerős státuszfrissítése, egy fénykép, egy app üzenete, és természetesen a page-ek frissítései) – és ha ennek az EdgeRankje átüt egy mértéket, akkor az adott objektum megjelenik az adott felhasználó Top News feedjében.

A képlet nyilván bonyolultabb és több mindent figyelembe vesz, de alapvetően három tényező befolyásolja:

Affinitás: gyakorlatilag annak a kapocsnak az erősségét méri, ami az objektum létrehozója és az adott felhasználó között van. Ha egy csinos csaj profilját gyakran nézem, gyakran lájkolom a tartalmait, akkor még nem biztos, hogy bele vagyok zúgva, de az affinitás mértéke nagy lesz. Egy olyan “ismerős”, akivel igazából nem váltunk üzeneteket, nem nagyon nézegetjük egymás profilját, és egyáltalán, tök úgy viselkedünk, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz, annak a státuszfrissítései kevésbé gyakran fognak megjelenni a falamon – mert kicsi lesz az affinitás.

Súly: Egy-egy objektum súlyát leginkább a konkrét interakciók (lájkok és kommentek) száma adja meg – minél magasabb ez a szám, annál nagyobb eséllyel jelenik meg a felhasználók falán a történet.

Idő: Ahogy telik az idő, annál kevésbé lesz fontos az adott objektum – minél több idő telt el a publikálás óta, annál kevesebb eséllyel jelenik meg a falakon.

A fenti három tényező viszont korábban sem dobott igazán zökkenőmentes eredményeket. Egy “srácok, este bedobjunk egy sört valahol?” című kérdést inkább teszek fel a Twitteren, mint a Facebookon – ugyanis ilyen típusú, egy-két órán belül lejáró szavatosságú üzenetek rendszeresen megfordulnak a falamon… kb. 24 órával azután, hogy aktualitásukat vesztették. Ennek oka pedig az algoritmus gyengeségeiben keresendő: ha egy olyan ismerősöm dobja fel a kérdést, akivel amúgy nem tartok napi kapcsolatot, de azért jó haverok vagyunk, és néha összefutunk – akkor az ő affinitása alacsony lesz az irányomban. Ahogy viszont jönnek befelé a lájkok és kommentek a státuszüzenetéhez (“Hja, jó lenne sörözni…”; “Ma este nem érek rá”; “Foglalok asztalt az XY-ban!”), a súly emelkedik – csak épp túl lassan ahhoz, hogy idejében kipakolja a falamra az üzenetet.

Ez a relevancia alapján történő rendezés egyébként sok-sok felhasználó számára is zavaró volt már az elmúlt egy évben is – ők annyit érzékeltek, hogy egyes ismerőseik üzenetei nem kerülnek ki a falra, vagy csúszva, és egyébként is fenemód összevissza jönnek ezek a cuccok, nem pedig szépen időrendben.

A fentiek alapján a lényeg az, hogy oldaltulajdonosként nem idén kellett, hogy szembesüljél azzal, hogy a felhasználók egy jókora részének nem jelennek meg a frissítéseid – hanem ehhez már tavaly is hozzá kellett szokni. Nem tudom, én személy szerint hány tucat oldalt lájkolok, de csak egy töredékük éri el a falamat – nem azért, mert letiltottam őket, hanem mert az EdgeRank algo szerint nem üti át az ingerküszöböt a tartalmuk. Ez rendkívül sok esetben bosszant engem személy szerint is – vannak olyan érdekes oldalfrissítések, amikről napokkal később értesülök csak, abban az esetben, ha direktben rámegyek az adott oldalra. Az viszont jó, hogy azon oldalak frissítései nem jelennek meg, akik RSS-pótlékként használják a Facebookot… nekem legalábbis jó, de elképzelhető, hogy egy csomó felhasználónak (akik lehet, azt se tudják, mi az az RSS) meg hiányoznak ezek az update-ek.

A Facebook és a keresők működése tehát ugyanazt az alapvető valutát veszi figyelembe: a jó és egyedi tartalmat, ami a mi közönségünknek szól. Egy alapszinten még az algoritmusaik működése is hasonló – például a PageRank a linkszámot, az EdgeRank az interakciószámot veszi figyelembe, mindkettő számol az időfaktorral, a relevanciával.

A mostani változtatással viszont mintha azt üzennék a Facebook üzemeltetők, hogy nem bíznak a saját algoritmusaikban, hogy megfelelően szűrik a falra kerülő infókat. Az, hogy az oldalak ezentúl alapértelmezetten nem jelennek meg (csak ha szoktam a tartalmaikat lájkolni, vagy kommentelni), az valljuk be, nem egészen ugyanaz, mintha egy algo döntene egyedileg. Érzik egyébként ezt a Facebook üzemeltetői is, hiszen a page-változásokkal egyidőben eltűntek bizonyos statisztikák: eleddig a posztok alatt a publikálás után néhány órával megjelent egy megjelenésszám és egy interakció százalék (kommentek és lájkok száma a megjelenésszámhoz viszonyítva). Persze ez az AV-szám eleddig is inkább csak parasztvakításnak volt jó, mintsem igazi értéket képviselt volna a statisztikákban, de a Facebook most már nem akar ezzel villogni – mert innentől kezdve nincs mivel.

Lehet, hogy csak azért, mert ezzel foglalkozom, de úgy érzem, a Google működése valahogy kiszámíthatóbb. Amióta SEO-val foglalkozom, különösebben egyik nagyobb algoritmus változtatás se borította meg a lelki egyensúlyomat, mert az alapokhoz igazából nem nyúltak. Ha normális tartalmat építesz, jól és szolidan linkeled ezt a tartalmat, akkor mindig is megvolt a jutalma ennek a taktikának a növekvő látogatószámban / konverzióban. A Facebook lépése egy kicsit olyan, mintha a Google azt közölné: ha cég vagy (=van pénzed), akkor ezentúl leginkább AdWords hirdetéseken keresztül jelenhetsz meg… az organikus találatok közé való bekerülés Neked nehezebb lesz. Vagy egy RSS-reader alkalmazás azt mondaná, hogy tök jó, hogy valaki feliratkozott a feededre – de csak akkor frissíti be a tartalmadat, ha Te a frissítésért fizetsz (kivéve persze, ha az adott user rendszeresen, manuálisan befrissíti saját magának).

Jól írja Konrád, ez a platform nem a mienk. Akármennyire is jól használható (volt eddig?), egyetlen tollvonással elvehető tőlünk minden, amit ott felépítettünk. A láthatóság egy részét vonták meg – és ennek a láthatóságnak a visszaszerzése mindenképpen könnyebb lesz azoknak, akiknek a JÓ TARTALOM mellett van PÉNZük is. Hiszen ott a lehetőség, hogy fizetős PPC hirdetéseket vásároljunk – úgy, hogy a SAJÁT, már egyszer megszerzett látogatóinkat célozzuk meg a hirdetéssel.

Ennél a pontnál viszont nagyon remélem, be fog jönni a matekolás a képbe. Tényleg megéri-e majd azoknak pénzért hirdetni, akiket egyszer már megszereztünk? Vagy érdemesebb lesz inkább valamilyen saját tulajdonú csatornába beterelni őket – legyen a nagy webkettes világban oldschoolnak ható EDM, vagy RSS feedre való feliratkoztatás, vagy bármi egyéb… ahol a hangsúly a saját tulajdonon van. Ha viszont már saját tulajdonra való forgalomterelésről van szó, akkor már vannak egyéb játékosok – mitadisten, épp a Google az egyik, ami nagyságrendekkel szofisztikáltabb hirdetési megoldásokat kínál a Facebooknál… és ami talán még fontosabb is, sokkal kifinomultabb mérési rendszereket is, amivel sokkal precízebben mérhető a ROI.

Ha lesz pozitív hatása ennek a viharnak, akkor én örülnék neki, ha az lenne, hogy az ész nélkül social médiára költött pénzek megszűnnének létezni: vagy bizonyított alternatívákba vándorolnának át (mint amilyen a SEO vagy a keresőmarketing), vagy ha maradnak a közösségi térben ezek a büdzsék, akkor nem ész nélkül, hanem okosan költenék el őket.

  1. Baczoni szerint:

    “…ész nélkül social médiára költött pénzek…” – ámen testvér! :). És valóbban nem lenne rossz, ha ezek a pénzek az általad említett alternatívákba vándorolnának, bár sajnos a tapasztalatom azt mutatja, hogy itthon a SEO még mindig nem egy olyan témakör amire a cégek (és itt elsősorban KKV-kra gondolok) szivesen áldoznak, sajnos még mindig nem jó a megítélése a keresőoptimalizálásnak.

line
footer
Powered by WordPress | Designed by Elegant Themes