Múltkor írtam néhány veszélyes, WordPress motorokat érintő fertőzésekről, amiknek az a fő célja, hogy a tudomásod nélkül spam oldalakra linkeljenek. TLoF, aki nem mellesleg a tárhelyemet is adja, gyorsan reagált a problémára – egy script írásával. A script amúgy nem csak WordPressre, hanem bármilyen más honlap motorra működik, ami azért jó, mert ilyen típusú fertőzések vannak más rendszereken is.

A basedir-től számítva a script futtatásakor az összes alkönyvtárat feltérképezi, a bennük található fájlokról pedig fejlegyzést készít az alábbi adatokkal:

• utolsó módosítás dátuma
• a fájl md5 összege

A script futtatásakor (amikor meghívod böngészőből) a fájlokról tárolt régebbi adatokat hasonlítja össze az újakkal, jelzi az új fájlokat és azokat, melyek megváltoztak.

Azaz, ez a cucc le fogja tudni buktatni azt, ha valaki a tudomásod nélkül megpiszkált egy filet.

A script a Tutorial.hu oldaláról tölthető le.

RE: WordPress SEO spam is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

No related posts.

Amekkora hype folyt az elmúlt egy-két évben a közösségi média, és legfőképp a tőzsdére igyekvő Facebook körül, várható volt, hogy lassacskán beérik az első komolyabb pofon. Az eset azonban azt gondolom, hogy arra is jó, hogy rávilágítson a Facebook és a nagy rivális Google közötti alapvető szemléletbeli különbségekre – már csak azért is, mert folyamatosan hasonlítgatják egymáshoz a két céget, illetve gyakoriak a social vs. kereső viták is… az overhypenak köszönhetően “a keresés haldoklik”-felhanggal, amit szerencsére nem igazán sikerült még alátámasztani.

Szóval, mi is a nagy változás? Az, hogy a Facebook page frissítések nem jelennek meg alapértelmezetten a felhasználó Top News oldalán (a “Fal”-on), csak abban az esetben, ha a felhasználó rendszeresen interakcióba lép az oldallal, lájkolja vagy kommenteli annak híreit.

Mondhatnánk azt, hogy ez így ebben a formában nem újdonság, hiszen a korábbi Facebook frissítések kapcsán is már előjött ez a dolog, méghozzá kb. egy évvel ezelőtt – csak akkor nem ennyire rohadtul bedrótozott módon, mint most. Az EdgeRank néven hivatkozott algoritmus feladata ugyanis pontosan az volt, hogy adjon valamiféle relevanciát a Facebookon keletkező objektumoknak (legyen az egy ismerős státuszfrissítése, egy fénykép, egy app üzenete, és természetesen a page-ek frissítései) – és ha ennek az EdgeRankje átüt egy mértéket, akkor az adott objektum megjelenik az adott felhasználó Top News feedjében.

A képlet nyilván bonyolultabb és több mindent figyelembe vesz, de alapvetően három tényező befolyásolja:

- Affinitás: gyakorlatilag annak a kapocsnak az erősségét méri, ami az objektum létrehozója és az adott felhasználó között van. Ha egy csinos csaj profilját gyakran nézem, gyakran lájkolom a tartalmait, akkor még nem biztos, hogy bele vagyok zúgva, de az affinitás mértéke nagy lesz. Egy olyan “ismerős”, akivel igazából nem váltunk üzeneteket, nem nagyon nézegetjük egymás profilját, és egyáltalán, tök úgy viselkedünk, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz, annak a státuszfrissítései kevésbé gyakran fognak megjelenni a falamon – mert kicsi lesz az affinitás.

- Súly: Egy-egy objektum súlyát leginkább a konkrét interakciók (lájkok és kommentek) száma adja meg – minél magasabb ez a szám, annál nagyobb eséllyel jelenik meg a felhasználók falán a történet.

- Idő: Ahogy telik az idő, annál kevésbé lesz fontos az adott objektum – minél több idő telt el a publikálás óta, annál kevesebb eséllyel jelenik meg a falakon.

A fenti három tényező viszont korábban sem dobott igazán zökkenőmentes eredményeket. Egy “srácok, este bedobjunk egy sört valahol?” című kérdést inkább teszek fel a Twitteren, mint a Facebookon – ugyanis ilyen típusú, egy-két órán belül lejáró szavatosságú üzenetek rendszeresen megfordulnak a falamon… kb. 24 órával azután, hogy aktualitásukat vesztették. Ennek oka pedig az algoritmus gyengeségeiben keresendő: ha egy olyan ismerősöm dobja fel a kérdést, akivel amúgy nem tartok napi kapcsolatot, de azért jó haverok vagyunk, és néha összefutunk – akkor az ő affinitása alacsony lesz az irányomban. Ahogy viszont jönnek befelé a lájkok és kommentek a státuszüzenetéhez (“Hja, jó lenne sörözni…”; “Ma este nem érek rá”; “Foglalok asztalt az XY-ban!”), a súly emelkedik – csak épp túl lassan ahhoz, hogy idejében kipakolja a falamra az üzenetet.

Ez a relevancia alapján történő rendezés egyébként sok-sok felhasználó számára is zavaró volt már az elmúlt egy évben is – ők annyit érzékeltek, hogy egyes ismerőseik üzenetei nem kerülnek ki a falra, vagy csúszva, és egyébként is fenemód összevissza jönnek ezek a cuccok, nem pedig szépen időrendben.

A fentiek alapján a lényeg az, hogy oldaltulajdonosként nem idén kellett, hogy szembesüljél azzal, hogy a felhasználók egy jókora részének nem jelennek meg a frissítéseid – hanem ehhez már tavaly is hozzá kellett szokni. Nem tudom, én személy szerint hány tucat oldalt lájkolok, de csak egy töredékük éri el a falamat – nem azért, mert letiltottam őket, hanem mert az EdgeRank algo szerint nem üti át az ingerküszöböt a tartalmuk. Ez rendkívül sok esetben bosszant engem személy szerint is – vannak olyan érdekes oldalfrissítések, amikről napokkal később értesülök csak, abban az esetben, ha direktben rámegyek az adott oldalra. Az viszont jó, hogy azon oldalak frissítései nem jelennek meg, akik RSS-pótlékként használják a Facebookot… nekem legalábbis jó, de elképzelhető, hogy egy csomó felhasználónak (akik lehet, azt se tudják, mi az az RSS) meg hiányoznak ezek az update-ek.

A Facebook és a keresők működése tehát ugyanazt az alapvető valutát veszi figyelembe: a jó és egyedi tartalmat, ami a mi közönségünknek szól. Egy alapszinten még az algoritmusaik működése is hasonló – például a PageRank a linkszámot, az EdgeRank az interakciószámot veszi figyelembe, mindkettő számol az időfaktorral, a relevanciával.

A mostani változtatással viszont mintha azt üzennék a Facebook üzemeltetők, hogy nem bíznak a saját algoritmusaikban, hogy megfelelően szűrik a falra kerülő infókat. Az, hogy az oldalak ezentúl alapértelmezetten nem jelennek meg (csak ha szoktam a tartalmaikat lájkolni, vagy kommentelni), az valljuk be, nem egészen ugyanaz, mintha egy algo döntene egyedileg. Érzik egyébként ezt a Facebook üzemeltetői is, hiszen a page-változásokkal egyidőben eltűntek bizonyos statisztikák: eleddig a posztok alatt a publikálás után néhány órával megjelent egy megjelenésszám és egy interakció százalék (kommentek és lájkok száma a megjelenésszámhoz viszonyítva). Persze ez az AV-szám eleddig is inkább csak parasztvakításnak volt jó, mintsem igazi értéket képviselt volna a statisztikákban, de a Facebook most már nem akar ezzel villogni – mert innentől kezdve nincs mivel.

Lehet, hogy csak azért, mert ezzel foglalkozom, de úgy érzem, a Google működése valahogy kiszámíthatóbb. Amióta SEO-val foglalkozom, különösebben egyik nagyobb algoritmus változtatás se borította meg a lelki egyensúlyomat, mert az alapokhoz igazából nem nyúltak. Ha normális tartalmat építesz, jól és szolidan linkeled ezt a tartalmat, akkor mindig is megvolt a jutalma ennek a taktikának a növekvő látogatószámban / konverzióban. A Facebook lépése egy kicsit olyan, mintha a Google azt közölné: ha cég vagy (=van pénzed), akkor ezentúl leginkább AdWords hirdetéseken keresztül jelenhetsz meg… az organikus találatok közé való bekerülés Neked nehezebb lesz. Vagy egy RSS-reader alkalmazás azt mondaná, hogy tök jó, hogy valaki feliratkozott a feededre – de csak akkor frissíti be a tartalmadat, ha Te a frissítésért fizetsz (kivéve persze, ha az adott user rendszeresen, manuálisan befrissíti saját magának).

Jól írja Konrád, ez a platform nem a mienk. Akármennyire is jól használható (volt eddig?), egyetlen tollvonással elvehető tőlünk minden, amit ott felépítettünk. A láthatóság egy részét vonták meg – és ennek a láthatóságnak a visszaszerzése mindenképpen könnyebb lesz azoknak, akiknek a JÓ TARTALOM mellett van PÉNZük is. Hiszen ott a lehetőség, hogy fizetős PPC hirdetéseket vásároljunk – úgy, hogy a SAJÁT, már egyszer megszerzett látogatóinkat célozzuk meg a hirdetéssel.

Ennél a pontnál viszont nagyon remélem, be fog jönni a matekolás a képbe. Tényleg megéri-e majd azoknak pénzért hirdetni, akiket egyszer már megszereztünk? Vagy érdemesebb lesz inkább valamilyen saját tulajdonú csatornába beterelni őket – legyen a nagy webkettes világban oldschoolnak ható EDM, vagy RSS feedre való feliratkoztatás, vagy bármi egyéb… ahol a hangsúly a saját tulajdonon van. Ha viszont már saját tulajdonra való forgalomterelésről van szó, akkor már vannak egyéb játékosok – mitadisten, épp a Google az egyik, ami nagyságrendekkel szofisztikáltabb hirdetési megoldásokat kínál a Facebooknál… és ami talán még fontosabb is, sokkal kifinomultabb mérési rendszereket is, amivel sokkal precízebben mérhető a ROI.

Ha lesz pozitív hatása ennek a viharnak, akkor én örülnék neki, ha az lenne, hogy az ész nélkül social médiára költött pénzek megszűnnének létezni: vagy bizonyított alternatívákba vándorolnának át (mint amilyen a SEO vagy a keresőmarketing), vagy ha maradnak a közösségi térben ezek a büdzsék, akkor nem ész nélkül, hanem okosan költenék el őket.

A naaagy Facebook változásokról, keresős szemmel is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

Related posts:

1. Keresőmarketing vs. Social Media – Alma vs. Chili?
2. SEO vs. PPC
3. Keresőmarketing – keresőszavak nélkül?

Szóval igen, megint sikerült bekapni egy ultrajó kis fertőzést az egyik WordPress alapú blogomon – olyat, amivel simán ki lehet nyírni egy honlap organikus keresőforgalmát. Bár WP-t emlegetek, tartok tőle, hogy ezek a típusú hackek minden népszerűbb CMS-re – Joomla, Drupal pl. – működnek.

Mit is csinálnak ezek genyaságok?

Láthatatlan linkekkel rakják tele az oldaladat, a legtöbb esetben Viagra, Cialis, és hasonló barátságos kulcsszavakkal linkelnek mindenféle spamoldalra. És nem szívbajosak, 50-100 db. szemét linket gond nélkül beszúrnak.

Az a kisebbik gond, hogy ezzel szépen elfolyatják a lapok PageRankjeit. A nagyobbik gond az, hogy rossz szomszédságba keveredsz, hiszen a Te lapod fog spam oldalakra linkelni, ami büntetést von maga után. Ráadásul olyan illegális SEO technikákat használsz, amik önmagukban is büntetést vonnak maguk után – lekerülsz a Google találati oldalairól.

Az elmúlt években kétféle technikába futottam bele WordPress alapú oldalon, amik ezt okozták: van egy egyszerűbb és egy jóval veszélyesebb, nehezebben felderíthető változat.

A láthatatlan footer linktár

Ez az egyszerűbb, a támadó átírja a template-ed könyvtárában található footer.php filet. Sajnos akkor is képes erre, ha amúgy a template fileokra nincsen írási jog. Erről egyébként már írtam korábban is, a módszer azóta sem változott. Amellett, hogy érdemes rendszeresen utánaolvasgatni annak, hogyan lehet a WP-t biztonságosabbá tenni, illetve meg is fogadni a tanácsokat, van még egy lehetőség ennek kivédésére: a wp-includes/general-template.php file átírása. Konkrétan rá kell keresni ebben a fileban a footer.php kifejezésre, és azt átírni akarmicsoda.php-ra – ekkor a template saját könyvtárában NEM a footer.php-ből akarja előállítani a blog footerét, hanem az akarmicsoda.php-ből (nyilván ehhez a footer.php-t át kell nevezni). A WordPress frissítésekor általában újra bele kell nyúlni a general-template.php-ba, viszont a footer.php hiányában a támadó nem tudja átírni a footert.

Ezt a típusú átírást könnyű lebuktatni – napi szinten ránézve az oldal forráskódjára azonnal kiszúrható, ha kedves barátaink láthatatlan linkeket szúrtak be, elég rákeresni a legnépszerűbb spam kulcsszavakra, mint a viagra, vagy esetleg a display:none kifejezésre.

Cloaking hack

Nah, ez a veszélyesebb, mert simán a HTML kódod napi ellenőrzésével nem fogod tudni kiszűrni a dolgot. Egyrészt, a spammerek is rájöttek, hogy a footerlink már nem menő, a Google szemében alig-alig ér valamit a dolog, ellenben a valós tartalomban elhelyezett linkekkel. Plusz a footeres hacket a fentiek alapján baromi könnyű kiszúrni, és megtenni a megfelelő lépéseket.

Ennek eredményeképp létrejött egy sokkal gonoszabb metódus, aminek ráadásul több alfaja is van.

A lényege, hogy nem pusztán láthatatlan linkeket, hanem viszonylag nagyobb terjedelmű, linkekkel telepakolt szöveget rak be, és nem a footerbe, hanem a content részbe, általában a blogpostok elé. Ráadásul a HTML kódot megtekintve nem is látod ezt a szöveget – ugyanis a szintén büntetést maga után vonó cloacking módszerével él. Azaz, ez a tartalom mindenki elől rejtve marad, felhasználó és tulajdonos előtt is – csak és kizárólag a Google botot eteti vele. A kiszúráshoz az sem elég, ha az ember a böngészőjét átállítja, hogy user agentnek Googlebotot adjon – mert nem user agent alapján dönt a hack, hanem a Google IP címeire szűrve mutatja a szemetét.

Ennek lebuktatására egyetlen egy biztos módszert tudok: egy Google Webmaster Tools regisztrációt. Valamint napi ellenőrzést. Amikor a főoldalon a legfontosabb kulcsszavak listájában viagra, cialis és hasonló szavakat látsz, akkor már érdemes parázni, hogy feltörték a lapodat. A gyanút minden kétséget kizáróan a Diagnosztika menüpont alatt található Megtekintés Googlebotként opció igazolhatja vagy cáfolhatja – ekkor ugyanis pontosan azt a HTML kódot fogod látni, amit a Google is lát.

Ha sikerült bekapni egy ilyen fertőzést, akkor sajnos ennek elhárítása sokkal nagyobb macera, mint a fenti footeres móka, ugyanis ennek a metódusnak létezik több alfaja is.

Elképzelhető, hogy valamelyik népszerűbb plugin biztonsági rését használják ki – pl. Facebook like gombok eléggé népszerűek minden blogon.

De a core WordPress fileok is felülírásra kerülhettek.

Egy igen kifinomult metódus pedig azt csinálja, hogy egy random plugin könyvtárba írja bele magát, valamint az adatbázishoz is hozzáír pár sort a wp_options táblában. Ráadásul, ha hihetünk a linkelt postnak, nem érinti az összes lapot – hanem csak azokat, amik a legtöbb keresőforgalmat kapják. Mint írja, egyébként ezek a lapok kapták a legtöbb PPC bevételt is a fertőzés ideje alatt – értelemszerűen a legjobban spamelt kulcsszavak jó bevételt is hoznak. Hasonló tapasztalatom nekem is volt egyébként: iszonyatos mértékben megszaporodtak a Viagra hirdetések az AdSense helyeken, ami utólag visszanézve egy újabb figyelmeztető jel.

Ktamás adta az ötletet, hogy a letöltött mentést az Ultraedit keresőfunkciójával nézzem át, eval-ra és base64-re keressek vele – ezzel sikerült találni néhány gyanús plugint, amit gyorsan le is töröltem, majd a Webmaster Toolsban csekkolva a probléma meg is szűnt. Ezzel a metódussal az a probléma, hogy teljesen normális wp-fileokban is vannak evalok és base64-ek. Esetleges megoldás lehet az, hogy az ember egyenként kikapcsolgatja a plugineket, és minden egyes alkalommal ellenőrzi az oldalt a Webmaster Toolsban.

A legtisztább megoldás továbbra is a fileok teljes lecserélése: egy “tiszta” WordPress, valamint pluginek és template-ek letöltése, és a szerveren található fileok felülírása. Emellett az adatbázis ellenőrzése, különös tekintettel a wp_options táblára nézve: egy keresés az rss% kifejezésre a PHPmyadminban előhozhat egy olyan találatot, ahol a mező értéke egy kódolt javascript – lásd egy hasonlóan rosszul járt illető bejegyzését. Valamint az ilyen spammerek felkutatása és felnégyelése a CNN élő egyenes adásában.

És ha ezzel megvagyunk, akkor végigmenni a beállításokon, az FTP-n és mindenen, hogy tényleg eléggé biztonságos-e a WordPressünk. Ha ezzel is megvagyunk, akkor keressünk egy spammert, és vessük máglyára a CNN élő egyenes adásában.

Ekkor nem maradt más hátra, mint rendszeresen ellenőrizni az oldalunkat a Google Webmaster Toolsban (a GWT a barátod, látogasd rendszeresen!), és rendszeresen update-elni az összes plugint és persze magát a WordPresst is. A biztonsági frissítéseket ünnepeljük egy spammer kerékbetörésével, élő egyenes adásban a CNN-en. És juszt se megyek kapálni, maradok az online marketingnél.

Életveszélyes WordPress SEO spamek, amik kinyírhatják a helyezéseidet is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

No related posts.

A név kötelez – a SUPERSEO konferencia tényleg szuper volt, erről írt Konrád és hh is. Ennek keretében jelentette be Longhand és Bazsó, hogy hamarosan megnyílik az iWiW, és hagyni fogják, hogy a Google-bot feldolgozza a tartalom egy igen jelentős részét. A felhasználók profilja nyilvános lesz (már persze abban az esetben, ha maga a felhasználó is ehhez hozzájárul), a klubok oldalai, az események, az apróhirdetések.

Kereső optimalizálás szempontjából pedig ennek komoly kihatása lesz, a teljesség igénye nélkül megpróbálok párat összeszedni.

Spam

A gond az, hogy az iwiw.hu a magyar nyelvű internet egyik legerősebb domainje, ami egészen biztosan vonzani fogja a spammerséget a SEO-val összetévesztő felhasználókat. Ennek egyik lehetősége a profiloldalak linkekkel való feltöltése lesz – bár ezt relatíve könnyen parkolópályára teheti a nofollow aktív használata. A nagyobbik gondot az fogja jelenteni, ha maguk a profilnevek (legyen az személy vagy klub) fognak rárepülni komolyabb kulcsszavakra. Ha jól értettem, akkor a sok technikai nehézség közül az egyik az URL-ekhez kapcsolódik, az http://iwiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=XXXXX típusú URL-ek le lesznek cserélve keresőbarátabbra, iwiw.hu/miyazaki-jun formátumban. Sajnos külföldi social oldalakon (pl. Ninges siteok esetében) gyakran bele lehet futni kulcsszavas profilnevekbe (a népszerűbb rendszerek esetében komplett botok vannak írva spames regisztrációk létrehozására), így nem lennék meglepve, ha találkoznánk iwiw.hu/olcso-kinai-wckefe-importorok (© Longhand) című személyekkel vagy klubokkal az iWiW-en a jövőben. [NEM, NEM TIPPET AKAROK ADNI SPAMMEREKNEK, sajnos ez elterjedt stratégia, ami be fog gyűrűzni előbb-utóbb enélkül a post nélkül is, inkább találjuk ki, hogyan védekezhetünk ellene.]

A domain erős lesz tehát, Longhand SEO tanácsai meg biztos jók lesznek, a Virgo meg ezeket a technikai-jogi-üzleti lehetőségekhez képest meg nyilván minél jobban igyekszik majd implementálni. Ha nem történik valami váratlan, akkor azt tippelném, hogy az iWiW oldalak jól fognak rangsorolódni a Google.hu találati listáin.

Nem tudom, mi lenne a jó megoldás – nyilván kell moderálni, de egy ilyen nagy látogatottságú oldalon ez azért macerás, esetleg a kluboldalak a Facebookhoz hasonlóan csak X rajongó összegyűjtése után kaphatnának ilyen URL-t. Vagy ha a találati listán sok ilyen spambe futnánk bele, akkor még mindig lehet spam reportot küldeni a Google-nek (Nebehaj Viktor állandóan javasolta is ezt a konfon), oszt oldja meg a Search Quality csapat, hogy megmaradjanak a releváns iWiW találatok, de használhatatlanok legyenek a spamprofilok.

Azt gondolom, hogy erre nyilván kell, hogy legyen egyébként valami algoritmikus megoldás, ami azonosítja a social networköket / bloghostokat, és elválasztja az ocsút a búzától anélkül, hogy ártana a fődomain megítélésének és bizalmának, különben egy WordPress.com, egy Blog.hu vagy egyéb blogszolgáltatót, de egy csomó (pl. Ning alapú) social networkkel nem találkoznánk a találati listákon. Lehet, hogy emiatt felesleges is az aggodalom, de azért nem árt a védelmen elgondolkodniuk az illetékeseknek.

Személykeresés

Többször hallottam már felbukkanni a social vs. search vitákban azt, hogy azért a személykeresés témakörében gyengébb a Google a közösségi hálózatokkal szemben. Ezt sosem tartottam valami erős érvnek, hiszen ha hozzáfér valamilyen adathoz a Google, akkor azt fel fogja tudni dolgozni, és jól fogja tudni prezentálni a találati listákon is. Nézzük meg például, hogy mit dob a SUPERSEO konf sztárvendégének, Nebehaj “Nem tudom, Te mit gondolsz erről” Viktor nevére való kereséskor a Google:

Ott a Google profile, a Twitter account az aktuális csiripekkel, meg a Facebook profil is megtalálható. Ami változni fog, hogy ide fel fog mászni az iWiW is – a nevekre való keresés pedig igen szép szeletet kihasít a teljes tortából, úgyhogy innét fog tudni hozni látogatót az iWiW. Valaki kérdezte tőlem a konferencián, hogy szerintem akkor meg fogja-e tudni verni az iWiW a Facebookot a találati listákon – azt nem tudom, de hogy megvan rá az esélye, az biztos. A Facebook nemzetközileg erős, a Google.hu viszont a lokális tartalmakat fogja előnyben részesíteni. Azt tippelem, hogy ez a “verseny” személyfüggő lesz inkább: ki melyik közösségi oldalon aktívabb, melyiken van több publikus ismerőse (a körbelinkelés miatt ez döntő tényező lehet). Ha megnézzük, akkor az én esetemben pl. nem tűnik fel sem a Facebook, sem a Twitter a top10-ben:

10-ből 7 találat olyan, ami általam kezelt oldalra vezet, valamint egy Wikipédia-bejegyzés amit egyszer majd kéne frissíteni, egy vendégpostom a sorozatjunkien, valamint egy ajánlás g-easytől. Egy jó ideje kevésbé vagyok aktív Twitteren, a Facebookon is kisebb gőzzel jelenek meg (leginkább egy fanpage-et kezelek akkor is, vagy privát csoportokban dumálgatok közelebbi ismerősökkel) – amikor aktívabb voltam, akkor azért feltűnt a Facebook és a Twitter profilom is a top10-ben, de a top20-ban ezek továbbra is ott vannak.

Az iWiW ilyen szempontból a reputáció menedzsmentben is hozhat újat. Vannak olyan ajánlatkérések, amik nem arról szólnak, hogy XY honlapot kereső optimalizálni kellene – hanem arról, hogy “pucoljuk ki a top10-et”, mert pl. kényelmetlen tud lenni egy Tékozló Homáros bejegyzés egy termékről vagy cégről. Egy megfelelően karbantartott, hivatalos Facebook page vagy – a megnyílás után – egy iWiW-klub bizony sokat segíthet egy-egy brandnek vagy személynek abban, hogy mi lesz róla látható a Google találatok élén.

Vissza is üthet persze a dolog – ha egy iWiW felhasználó átgondolás nélkül leokézza a profiloldalának nyilvánossá tételét, akkor ne csodálkozzon azon, hogy az iszunk-hányunk-belefexünk-típusú képei ezentúl még könnyebben hozzáférhetővé válnak a HR-osztályok számára. Igen, már régóta téma, de most még aktuálisabban bele kell majd verni az emberek fejébe, hogy a közösségi hálózat nem azt jelenti, hogy csak a barátaink látnak minket, hanem pont olyan, mintha a nyilvános blogunkban osztanánk meg minden infót magunkról.

Bár felhasználószámban a Facebook már beelőzte, azért azt nem gondolnám, hogy az iWiW szép lassan kiürül a közeljövőben – lesznek olyan felhasználók a továbbiakban is, akiket csak ott fogunk tudni megtalálni. Kulcsfontosságú lesz az, hogy az [origo] hogyan kommunikálja ezt a változást a felhasználókkal, és azok hogyan fogadják – főleg azok, akik idáig szentül meg voltak róla győződve, hogy a profiljukat úgysem látja más, csak az ismerőseik.

Helységnevek és apróhirdetések

Longhandnek már évek óta mániája volt, hogy lokáció alapú keresésekre milyen szépen rá lehetne repülni az iWiW-el, most ez is megvalósulhat. Ami viszont már középtávon is fájdalmas lehet több szereplőnek – például az apróhirdetési oldalak, ingatlanközvetítők számára, amelyek jellemzően keresőforgalomból tartják fenn magukat, kénytelenek lesznek megküzdeni egy új szereplővel, aki már induláskor iszonyatosan erős lesz. Gondolom, ez majd az [origo] számára is jelenthet újabb bevételi forrást (kiemelt apróhirdetések eladásának formájában például) az iWiW irányából a banneres / Etargetes bevételek mellett, de már csak a SEO miatt megnövekedő puszta forgalom is igen értékes lehet a számukra.

Nem tudom, hogy akár most, akár a későbbiekben tervezik-e megnyitni az appokat is a keresők előtt, de ha igen, akkor akár az app fejlesztésekbe is beköszönhet a SEO-korszak.

Az iWiW mindenképpen nyerhet tehát a kereső előtti megnyitással – ha mást nem, időt és pénzt a további fejlesztésekhez. A SEO önmagában nem fogja megváltoztatni a trendet, de a nagyobb látogatottság esetleg visszaszipkázhat felhasználókat (pl. legalább az apróhirdetési lehetőségek használatára).

Megnyílik az iWiW a Google előtt is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

No related posts.

A project amúgy kimondottan online marketinges szempontból is jár jó tapasztalatokkal, amiket egyszer meg kívánok osztani azokkal, akiket érdekel a dolog – most csak gyorstüzelő üzemmódban egy rövid, negatív tapasztalat jön.

Méghozzá az, hogy ha nem multicégként, hanem mikrovállalkozásként akarok online fizetési rendszert bevezetni, akkor úgy tűnik, hogy a PayPalon kívül nincs értelmes alternatíva. Továbbra sem.

A céges számlavezető bankomnak ment ezzel kapcsolatban ajánlatkérés – egyelőre nulla válasszal. Ment az Abaqoosnak is ajánlatkérés – egy mai telefonálást követően megkaptam az e-mailes választ, mely szerint köszönik a megkeresést, de nem óhajtanak élni az általam felajánlott lehetőséggel.

Nyilván egy niche piac apró szereplőjeként, tranzakciónként kevesebb, mint 1000 Ft-os forgalommal (már ha az átlag könyvárat és nem pedig a nagyobb könyvcsomagokat nézem) nem én vagyok a legfontosabb ügyfél. Értem én. Csakhogy az a probléma, hogy ha én nem vagyok fontos ügyfél, akkor van még rajtam kívül ezres nagyságrendben hasonló mikrovállalkozó, akik szintén nem lesznek érdekesek.

A PayPal pontosan attól lett nagy, hogy fájdalommentesen tudom használni. Nem csak én, hanem világszerte sok millió olyan online vállalkozó, akik egyenként olyan aprócskák, hogy nem érdemes velük foglalkozni. És az, hogy a bankok és a “magyar PayPal”-nak beharangozott szereplője a piacnak rejtőzik, és igyekszik nem tudomást venni azokról, akiket túl kicsiknek ítél – nos, ez megint csak a külföldi szolgáltatók felé tereli azt, aki ennek ellenére nem adja fel a terveit.

Ha így megy tovább a dolog, akkor 10 éven belül nem az lesz a sirám, hogy “kéne csinálni magyar keresőt, mert a Google mindenkit lenyom”, hanem az, hogy “kéne csinálni magyar online fizetési rendszert, mert a PayPal / Google Checkout mindenkit lenyom”. Csak addigra pontosan ugyanolyan késő lesz ez a siránkozás, mint a mostani.

A hazai online fizetésről is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

No related posts.

Disclaimer: a blog szerzője a .CommerceDay-t szervező neo munkatársa.

Rengeteg marketinges konferencia van az országban, de kevés olyan van, amelyik egyetlen, húsbavágó kérdésre fókuszál: HOGYAN csináljunk PÉNZT online. Amikor marketingről beszélünk, hajlamosak vagyunk elveszni eszközhasználati kérdésekben – legyen szó például keresés vs. display hirdetés, vagy keresés vs. közösségi média kérdésekről, csak hogy a saját kedvenceimből idézzek.

A DotCommerceDay elsősorban gyakorlati példákat fog bemutatni jövő csütörtökön. Például hogyan lehet keresőmarketinggel akár 2 Ft-ért potenciális vásárlót szerezni. Az összeg rekordalacsony, de aki aktívan foglalkozik a keresők témájával, annak nem meglepő, hogy mennyire hatékony ez az eszköz. A Vatera Vera esettanulmány viszont arra derít fényt, hogy a közösségi hálózatok 0-24 órás használatával milyen sikereket, vagy éppen párizsi randiajánlatokat lehet összeszedni.

A kereső és a social persze szexi témák, a fókuszban vannak, de egy pénzcsináló e-gépezetnek érdemes más trendekre is figyelnie. A listingről általánosságban kevesebb szó esik, pedig ez Magyarországon legalább 3,5 milliárdos üzlet. Vagy éppenséggel az USA piac egyik legnagyobb vásárlófelhajtó eszköze a kuponozás, ami itthon mostanában teszi meg egyre ölesebb lépéseit.

A program nagyon-nagyon fókuszált és bullshitmentes előadásokat ígér – azt gondolom, hogy aki online akar értékesíteni, annak mindenképpen érdemes ellátogatnia DotCommerceDay-re.

Egy nap a hatékony online értékesítésről is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

Related posts:

1. DigitalFestival 2009 – gyors megemlékezés
2. Keresés ≠ Google
3. Twitter szavazás prezentációkba építve

A Google Lunar X Prize nevű versenyük a polgári űrkutatást, űrhajózást hivatott elősegíteni – 30 millió dollárt kap az a magáncég, amelyik 2014. december 31-ig járművet küld a Holdra, az megtesz ott 500 métert, és jeleket küld vissza a Földre. Egyszerű célok, komoly megvalósítási nehézségekkel.

Ami miatt foglalkozom a történettel ebben a blogban (amellett, hogy komoly sci-fi rajongóként az űrkutatás is baromira érdekel), az az, hogy van egy magyar csapat is, amelyik elindul a díjhoz vezető rögös úton. A Puli Space Technologies ma fog valahol sajtótájékoztatót adni a terveikről, de az Indexen már van róla egy jobb összefoglalóaz SFportalon egy több, mint háromnegyed órás bemutatkozó videó róla, illetve is róluk. Szimpatikusak az elképzelések, laikusként persze annyit értek hozzá, mint tyúk az ábécéhez, mindenesetre támogatásra érdemes a dolog.

Nem is csak azért, mert hátha tényleg egy magyar csapat tudja megnyerni a díjat, hanem az odavezető út miatt is. A magyar kutatói réteg, egyáltalán, a magyar kutatás elég nagy trutyiban van, hogy finoman fogalmazzak, holott egyébként tényleg jó koponyák dolgoznak tudományos területen – sajnos egyre inkább külföldre menekülve. Már maga az indulás ténye is szerintem adna egy finom lökést a témának, reményt arra, hogy érdemes lehet Magyarországon tudományos kutatásokkal foglalkozni. És az sem mindegy, hogy a csapat tagjai mennyi mindent tanulhatnak ebből a projectből, mekkorát fejlődhetnek a megtett úton – ha megnyerik a díjat, az már csak hab a tortán.

A Puli előtt tornyosuló első akadály viszont csöppet sem tudományos jellegű – 50.000 dollárt kell összeszedni ahhoz, hogy egyáltalán nevezhessenek. Mint kiszámolták, ha 15000 ember ad fejenként 1000 Ft-ot, akkor le van tudva a probléma, így elindították a Kis Lépés Klubot, ahol támogatni lehet a csapatot. Valahol dolgozik bennem a puszta kíváncsiság is, hogy vajon tényleg össze lehet-e szedni ennyi pénzt ilyen célra közösségileg – drukkolok annak, hogy igen legyen a válasz.

Google Lunar X Prize – magyar nevezővel is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

Related posts:

1. A keresők megölik a tartalomgyártást?
2. InfluenceRank – új Google értékelés a láthatáron?
3. Google.hu usability elemzés

Alapbeállításban meglehetősen szkeptikus szoktam lenni azzal kapcsolatban, ha valaki új PPC rendszert akar indítani a már meglévőek mellé – úgy gondolom, hogy ehhez már túlságosan telített a piac, és túlságosan is a Google AdWords az uralkodó itthon is. A Kulcs-Soft talán egy ilyen kivétel lehet, hiszen meglehetősen specializált réteg érhető el rajta keresztül: elsősorban B2B felhasználókra lehetne vele lőni.

A hirdetések ugyanis a Kulcs-Soft programjaiban és partneroldalain jelennek meg, mint amilyen például a Bookmania.eu e-könyves sitejuk.

A mindenféle számlázó, raktárkészlet nyilvántartó, CRM és egyéb kimondottan üzleti szoftverek egy nagyon jó KKV-s réteget sejtetnek, akik felé egy speciális csatorna nagyon-nagyon értékes lehet.

A lehetőség tehát ígéretes, azonban a megvalósításon úgy érzem, lehet még mit fejleszteni.

A gyors regisztrációt követően egyből kapunk egy 20.000 Ft-os keretet, amit elkölthetünk a rendszerben – ennek terhére kezdtem el bohóckodni egy picikét. Egyből feltölthetjük a hirdetésünket, a megfelelő kulcsszavakkal és hirdetési szöveggel.

Egyetlen darab, teljesen egyszerű listában adhatjuk meg, hogy  milyen szavakra akarunk megjelenni. Ez így ebben a formában pofonegyszerű – az én Google AdWordshöz szokott tudatomnak túlságosan is az. Az AdWords használatot hallottam már pilótavizsgaként  emlegetni (nagy álmom, hogy megtanulok repülőt vezetni, ha eljutok odáig, ígérem, megírom, melyik a bonyolultabb ), szóval lehet, hogy a célközönség szempontjából üdvös lehet egy ennyire leegyszerűsített valami.

Csakhogy ez – szerintem – hosszútávon mindenképp fejlesztésre szorul, mindjárt meglátjuk, hogy miért is. Előbb azonban a hirdetési szöveg hozzáadása jön, ami szintén a pofonegyszerű kategória:

50 karakter címsor, 190 karakter hirdetési szöveg, plusz a link. Egy link, nem külön landing URL és display URL, ahogy az a Googleben, Etargetben megszokott – amivel látható is a kép alsó részén, az előnézetben a probléma. Ha felparaméterezem az URL-t, akkor szerintem riasztóan rosszul néz ki a dolog, szvsz mindenképpen érdemes lenne bevezetni itt is a display URL fogalmát.

Ami viszont nálam a legnagyobb negatívum – ennyivel kész is van a kampány. Úgy tűnik, a rendszer tervezői abból indultak ki, hogy a csatlakozó cégek amúgy sem szeretik túlbonyolítani a dolgokat, tehát cégenként elegendő lesz egyetlen kampány, egyetlen hirdetési szöveggel és egyetlen kulcsszó listával. Eeeennnyiii. Nem tudok megadni alternatív szöveget (hátha szeretnék különböző variánsokat tesztelni), vagy épp különböző kulcsszavakhoz különböző hirdetést – mert mondjuk alapvetően a Google AdWords szóra mást hirdetnék, mint a keresőoptimalizálásra.

Könnyen lehet tehát kampányt indítani emiatt, viszont azt gondolom, hogy a legátlagosabb cég esetében is bármikor felmerülhet, hogy különböző célcsoportoknak különböző szövegeket, kampányokat akarjon indítani – és erre nincs lehetősége. Egy magamfajta search-geeknek meg ez alap igénye.

A másik komoly problémám a rendszerrel az az árazás:

Ez komoly? Most indult a rendszer, és 136 Ft-os CPC-vel kell megkínálni – bármire is akarok hirdetni? OK, hogy nagyon jó a célcsoport (B2B, akik ráadásul hajlandóak is a zsebükbe nyúlni), de ez soknak tűnik. De nem is a mértékkel van a baj.

Hanem azzal, hogy a minimális kattintási árat a programokban és a partnersiteokon nem az adott kulcsszavakhoz méri a rendszer, hanem az összes hirdetéshez ezek szerint. Képzeljük el azt a szitut, hogy mondjuk a Google-ben nem kulcsszavanként / siteonként számolódik a licit, hanem globálisan: ha scifi regényt akarok hirdetni könyves oldalakon, akkor is ugyanakkora árat kell fizetnem, mint amennyit a bankok megadnak a hitel kulcsszóra a nagy portálokon?

A Kulcs-Keresőben magában ez a limit nem érvényesül, ott töredék áron sikerült megjelenni:

Ez viszont előhozza azt a problémát, hogy nem tudok külön licitet megadni a “keresési hálózatra”, azaz a Kulcs-Keresőre, és a “tartalmi hálózatra, vagyis a partneroldalakra, programokra. És ez utóbbiakat nem tudom szűrni sem.

A szűrés pedig fontos lenne, mint a mellékelt ábra is mutatja:

Keresőmarketing tanácsadóként egy keresőmarketinges hirdetéssel TÉNYLEG egy főképp sci-fis e-bookokkal teli oldalon akarok megjelenni? Nem, ezen az oldalon az SFportal című hobbilapomat akarnám hirdetni. És egy, a profilomtól ennyire távol lévő oldalon egészen biztos, hogy nem 136 Ft-os CPC-ért akarnék hirdetni.

Javaslatok

A fenti negatívumok ellenére tartom a post elején mondottakat: egy ilyen meglévő elérésre lehet jó és sikeres PPC rendszert alapozni. Az AdWords-el, Etargettel, CT Networkkel nem hinném, hogy fel tudná venni a versenyt, de nem is kell neki, ha bevállalja, hogy itt nem tömegeket, hanem egy üzleti szegmenst lehet elérni – és a célzási lehetőségeket ennek megfelelően adja meg.

Fontos, hogy lehessen többféle szöveget, és az azokhoz tartozó kulcsszót megadni, akár valamiféle egyszerű CSV importot lehetővé tenni, amivel mondjuk az AdWords kampányokat át lehet húzni. [Bár nagy valószínűséggel nem az AdWords copypaste az üdvözítő eljárás hosszútávon.]

Muszáj elválasztani egymástól a Kulcs-Kereső találati oldalait, és a különféle partnerlapokat, valamint Kulcs-Soft programokat, mert más a kettő. Nem tudom, hogy a Kulcs-Keresőt egyáltalán mennyien használják. [Tripla-zárójeles megjegyzés: nagyon fura, hogy a Bookmania keresője a Kulcs-Keresőbe visz, és ha egy Bookmanián publikált szerző nevére keresek, akkor nem ad rá találatot.]

Ami szerintem a kitörési pont lehetne, az pont nem a kereső. Hanem a Kulcs-Soft programjai.

Hogyan lehetne szegmentálni a Kulcs-Soft ügyfeleit? Hát például annak alapján, hogy milyen programokat használnak! Más az a cég, amelyik csak a Kulcs-Számla Light nevű alap számlázó programot használja – mint az, amelyik a Kulcs-Raktár nevű raktárkészlet nyilvántartót használja. Előbbi akármelyik egyéni vállalkozó lehet, utóbbinak nyilván van raktára, árukészlete – a Kulcs-Raktárban nagyobb értelme lenne mondjuk webshop keresőoptimalizálást hirdetnem. Aki útnyilvántartót használ, annak esélyebben lehet eladni autókkal kapcsolatos termékeket. Van web alapú CRM rendszere a Kulcs-Softnak, amelyik havidíjas, felhasználónként – mi van, ha én kimondottan pár fős vállalkozásokat akarok elérni, vagy épp olyat, ahol legalább egy tucat munkatárs használja a rendszert? A Kulcs-Könyvelés Plusz korlátlan cégre szóló licenszét nyilván könyvelőcégek veszik meg – nem tudom, megjelennek-e hirdetések ezekben a szoftverekben is, de ha igen, lehet, hogy pont őket akarnám elérni.

Persze, az ilyen opciókkal óvatosan kell bánni, nehogy pont az riassza el a szoftvereket már használó ügyfeleket, hogy úgy érzik, túlságosan pontosan vannak megtalálva a hirdetésekkel, és adatvédelmi aggályok merüljenek fel.

Mindenesetre, ha már csak a kereső, a szoftverek és a partneroldalak elválaszthatóak egymástól, az már egy nagy előrelépés lenne a célzásban. Nagyon-nagyon hasznos lenne egy felsorolás, hogy egyáltalán pontosan mely programokban és oldalakon jelenik meg a hirdetésünk.

Ha lehetne külön célozni ezt a három területet, és a jelenleginél kifinomultabban, akkor ez nyilvánvalóan magával kellene hogy vonja a licit-rendszer újragondolását is, ami szerintem egyébként is szükséges lenne – viszont hosszútávon profitot maximalizálna, ami valószínűleg nem egy rossz mellékhatás.

SZVSZ.

Kulcs-Kereső PPC teszt is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

Related posts:

1. SEO vs. PPC

SEO fórum promó videó is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

No related posts.

Mindkettőt, csak a megfelelő helyen és időben. Egy jó étterem jó menüjében a főfogásnak meg a desszertnek is meg van a maga helye.

Amikor arról vitatkozunk, hogy akkor most a közösségi aktivitásokba vagy a keresésbe kell energiát fektetni, akkor valahogy egy valamiről feledkezünk meg: magáról a célról. Ügyfelenként, hirdetőnként változik, hogy mi is ez a cél – a cél ismerete nélkül pedig finoman szólva is nehézkes megtalálni a megfelelő eszközt.

Születésnapra inkább viszek szülinapi tortát, mint chilisbabot.

Másra jó a keresés, és másra jó a közösségi média – és ismét másra jók azok a hirdetési rendszerek is, amelyek akár egyikre, akár másikra alapulnak.

Amikor social vs. search-ről beszélünk, akkor kimondva-kimondatlanul azt a kérdést boncolgatjuk, hogy akkor most a Google vagy a Facebook lesz-e az online világ ura. Jelentem, mindkettőnek lesz egy-egy saját királysága, és ha nem cseszik el, akkor mindkettő ragyogóan meg is fog élni belőle.

Amit Doransky ír arról, hogy “A felhasználók kattintási és lájkolási mintázatai alapján fog hirdetést elhelyezni a Facebook a tartalmi partner hálózatban”, az egy működőképes dolog, remélhetőleg sokkal jobban fogják implementálni a dolgot, mint a jelenlegi belső hirdetési rendszert, ami kifinomultságban fényévekre van az AdWords-től. Ahogy Bánónak is igaza van abban, hogy a Google “Minden egyes keresésre a létező legrelevánsabb hirdetéseket fogja adni”, ami még hosszú-hosszú ideig az egyik létező leghatékonyabb hirdetési forma lesz. (A “social ki fogja nyírni /  vissza fogja szorítani a keresést” című jövőképeket már csak hivatalból is marhaságnak tartom.)

A kétféle megközelítés nem kell, hogy egymás konkurense legyen. Sőt. A nyugati világ egyik legnépszerűbb buzzwordje az integráció, a többféle csatorna és eszköz megfelelő mixelése. Hirdetőként nem Facebook usereket, nem is Google usereket, hanem vásárlókat akarok elérni, és azt nézem meg, hogy a célközönségem mit csinál, hova jár – és a megfelelő helyeken csapkodom le a labdát.

Az sem mindegy, hogy a vásárlási folyamat mely szakaszában mivel akarjuk elérni a felhasználót – olyannyira nem, hogy még egyes kulcsszó típusok is más-más fázishoz kapcsolódhatnak. [Erről már volt szó egy korábbi bejegyzésemben is.] Az ismertség építésre, az érdeklődés felkeltésére a tartalmi hálózat, a közösségi média vagy akár a szimpla bannerkampány is sokszor hatékonyabb, mint a Google keresőjében való megjelenés – ez utóbbi viszont elengedhetetlenül fontos lehet ahhoz, hogy a teljes folyamat konvertáljon. (Emellett pedig fontos visszajelzést is nyújt: ha jó volt az egyéb online vagy offline kampány, akkor többen fognak a márkanevemre keresni, mint egyébként – a keresésszám jó indikátora az egyéb aktivitások sikerességének.)

A lényeg: ne a gombhoz akarjunk kabátot venni, az egyes hatékony marketing eszközök használata önmagában még nem jelent hatékony marketinget. Az egyes eszközök között a legtöbb esetben nem az OR, hanem az AND kapcsoló áll – amennyiben beleilleszkednek egy stratégiába. Jó étvágyat kívánok mindenkinek.

Keresőmarketing vs. Social Media – Alma vs. Chili? is a post from: Miyazaki Jun SEO blogja

Related posts:

1. Keresőmarketing – keresőszavak nélkül?
2. Keresőmarketing Nap 2010 – twitter
3. Digitális Média Tények Könyve 2009